2.fejezet

Meghoztam a kövi rész még ebben sincs benne Justin, de majd hamarosan ő is feltűnik: D 

By: Ann.xd 

Reggel anyukám ébresztett.

- Zoe kicsim 7 óra hasadra süt a nap. – mondta kedves hangon. – A lányok nem sokára itt lesznek, és te még alszol.

- Már ébren vagyok. - húztam fejemre a takarót. Már vártam a nyaralás, de most még nem volt kedvem kimászni az ágyból. Tisztában voltam vele, hogy a csajok 8-ra jönnek értem, de addig még van 1 órám. Még pihenek egy kicsit és majd csak utána kezdek neki a napnak.

 A kis pihenésből nagy pihenés lett. Mikor az órára néztem már 7:43-mat mutatott. – Francba elaludtam! – pattantam ki az ágyból. A pizsamámtól megszabadulva magamra kaptam egy rózsaszín trikót, egy rövid farmert és egy strandpapucsot.  A hajamat kivasaltam tettem fel egy natúr sminket és rohantam a fürdőbe fogat mosni. Mire ezekkel végeztem már 8 óra volt. A barátnőim bármelyik pillanatban megérkezhetnek és én még nem vagyok kész. Felnyitottam a bőröndöm és belehánytam, amiket még nem raktam el. Összevissza szaladgáltam, mert hol ez, hol az jutott eszembe. A fürdő és a szobám között ingáztam. Csak remélni tudtam, hogy nem fogok semmi lényeges dolgot itthon hagyni. Már 8:18 volt és a lányok még sehol nem voltak. Semmi életjelet nem mutattak magukról. Anne pedig azt mondta, hogy pontban 8-kor itt lesznek a házunk előtt. Miért is dőltem be ennek az átlátszó szövegnek? Még, hogy pontosak lesznek? Zoe milyen hiszékeny csajszi vagy! Az ágyamra ülve bekapcsoltam a tv-t. Egy zene csatornára kapcsoltam és azt néztem, amíg a barátnőim meg nem érkeznek. 10 percig nézhettem mikor egy dudálásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon és Anne fehér BMW-jét pillantottam meg. A csajok épp szálltak ki az autóból mikor én oda kiabáltam nekik: - Ilyenkor kell jönni? – könyököltem az ablakba. – 8 óra már rég elmúlt sőt…- szünetet tartottam, hogy meg tudjam nézni mennyi az idő. Az órához fordultam aztán vissza barátnőimre. – már fél 9 is. – mondtam tovább.

- Ne rám néz Zoe. – tette védekező pózba kezét Riley. – Már rég itt lennénk, ha Miss. MCcdonald’s nem találja ki idefele, hogy ő éhes. – mutatott az éppen „Big Mac” evő Anne-ra. Anne szép lassan felnézett a nagy hamburgeréből és mosolyogni kezdett.

- Most mi van? – vonta meg a vállát. – Éhes volt ez itt lent. – mutatott rá hasára. – Tudjátok, ha korog, meg kell etetni. – és egy nagyot harapott a szendvicsébe. Riley csak forgatta szemeit a bolondozó Anne-n.

- Jól van, csajok mindjárt lent leszek egy perc. – azzal a lendülettel becsuktam az ablakomat és a bőröndöm után nyúltam. A konyhába siettem elköszönni anyukámtól.

- Anya indulunk. – álltam széke mellé. Éppen rejtvényt fejtett onnan nézett fel rám. – A lányok lent várnak.

- Jaj, kicsim. – kezdte mondandóját. Felállt és szorosan átölelt. – Nagyon vigyázz magadra és persze egymásra. Tudod a szabályokat ugye? - Jaj, már megint ezekkel a hülye szabályokkal jön.

- Anya! – forgattam meg szemeim. – Már 19 vagyok az istenért.

- Akkor is bármi baj történik, rögtön hívjatok és már is indulunk értetek.

- Rendben – még nyomtam egy puszit az arcára elköszöntem a többiektől és indultam a barátnőim felé.

- Gyerünk csajszi süt, a nap élvezd, pezseg, az élet ragyog az ég és sodor a vágy. – kezdte el énekeli Riley. – Égkék a tenger boldog az ember az időt úgy megállítanám. – folytatta kis éneklését. Anne táncot imitált, ami inkább hasonlított egy 5 éves kislányra, akinek éppen ki kell mennie a mosdóba. Én meg ott álltam barátnőim előtt és csak bámultam rájuk milyen bolondok. Épp ezért vagyunk barátnők, mert mind olyanok vagyunk, mint a kislányok. Mindig mindent elszórakozunk, de csak egyszer élünk. Az életet ki kell használni, amíg csak, lehet. Minden napot úgy kell élni mintha az utolsó, lenne. Minden örültségben benne szoktam lenni, de tudom hol a határ, amit már nem léphetek át.

- Na, induljuk, mert soha nem érünk oda. – mondta Anne jó kedvűen. A táskámat beraktuk a csomagtartóba. Beszálltunk az autóba Anne a volán mögé Riley a hátsó ülésre én meg az anyósülésre. Anne a kulcsot berakta a gyújtásba és elfordította. A motor felbőgött barátnőm rögtön a gázra lépett és már el is indultunk a végtelen nyárba. 

Már fél órája úton lehettünk. Anne kocsijában csak úgy üvöltött a zene. Serebro-tól a Mama Lover-t. A klipjében is három lány utazott a kocsiban és szórakoztak és mi is épp az tettük. Anne telefonját a műszerfalra helyeztük. Némi szerencsétlenkedés után sikerült is. A videó minden egyes mozzanatunkat felvette, amit csak csináltunk. Még az is felvételre került, hogy Anne milyen durván káromkodik mikor egy másik autó megelőzött minket. De nagy rész csak a sok szórakozás meg táncolás van. Ha táncolásnak lehet hívni azt, hogy csak a kezünkkel mozgunk. Fél úton voltunk mikor Riley közölte velünk. – Csajok pisilnem kell. – háta fordultam és  – „Kellett neked annyit innod.” fejet vágtam. Mindenhol csak a puszta volt semmi más. Barátnőm kénytelen lesz a semmi közepén egy bokor mögé bújni. Az igazat megvallva bokor sem volt valami sok a környéken. De Riley már szenvedett a hátsó ülésen. Szóval muszáj lesz megállnunk, hogy barátnőm könnyíthessen magán. Anne lelassított és megállt egy kukoricaföld mellett. Riley szinte kirobbant a kocsiból. Összeszorított lábakkal szaladt a kukoricásba. Anne is kiszállt az autóból így én is követtem példáját. Kikapcsoltam biztonsági övemet kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Kinyújtóztattam végtagjaimat olyan jól esett, mint egy hideg ital egy forró napon. A nap már úgy tűzött, hogy 15 perc se kell ahhoz, hogy pecsenyére süljön az ember. Az ég olyan kék volt, mint a tenger. A felhők gyönyörűen szelték át az eget. Némelyik alakot is formált az egyik úgy nézett, ki mint egy lónak feje. Hihetetlen kedve néztem az eget. Egy sikítás szakította meg nézelődésemet. A kukoricás felé irányítottam tekintetem és láttam, ahogy Riley sikítva rohan ki onnan. Értetlenül néztünk össze Anne-val nem tudtuk mi történt a kukoricásban, amitől barátnőnk így megijedt. Riley olyan gyorsan termett a hátam mögé, hogy csak pislogtam.

- Van ott valami. – mutatott a kukoricaföldre. Remegő ujjait látva biztos voltam benne, hogy láthatott valamit ott bent. A szemem ide-oda kaptam hátha meglátok valamit. Mozdulatlanul álltunk ott mind a hárman egy hókotró sem tudott volna minket onnan eltolni. Még mindig a kukoricást figyeltük, de semmi. Kezdtem azt hinni, hogy Ri csak beképzelte azt a valamit, amit látott. De ekkor pár kukorica levél megzörrent. Az ijedség miatt a tenyerem izzadni kezdett. Nem értettem miért állunk még mindig itt és miért nem indulunk végre el. A lábam a földbe gyökerezett nem tudtam megmozdulni, ahogy láttam a többiek sem. Egyre közelebb jött az a valami. Már csak 3 kukorica száll választott le attól, ami odabent van. Ri egyre szorosabban fogta a karom Anne csak bámult a bozótba én pedig összeszűkült szemmel vártam, hogy mi jön elő onnan. Már csak egy száll kukorica volt köztünk. A szemem ijedtemben behunytam. A félelem teljesen átjárt. Egyre kevésbé éreztem Riley szoros markolását kezemen. Ebből arra következtettem, hogy ki kéne nyitnom a szemem. Szép lassan kinyitottam szemeimet, és amit megláttam arra nem számítottam volna.