15.fejezet

Először is bocsánat, hogy 2 nap kimaradt, de ma már itt vagyok: ) és lehet, hogy ma még egy résszel fogok jönni a másikat majd este olvashatjátok .: )  komikat most is várok : )  jó sz.: )

~Ann.xd

- Ki volt a sofőr? – pillantott rám. – Emlékszel, hogy nézett ki? –

- Az arcán volt egy nagy sebhely és az igazat megvallva nagyon ismerős volt. – mondtam. Justin arca teljesen kétségbe esett.  – Ismered őt?

- Igen. – bámult maga elé. – Ő akar megölni téged.

- Igen. – bámult maga elé. – Ő akar megölni téged. - a falat, amit éppen nyeltem le félre ment és fulladozni kezdtem. Miért akar pont engem megölni? Nem tettem semmit legalább is én nem tudok róla. – Bizonyára ő vette el az emlékeidet. – mondta. – De ne fél mindent megteszek, hogy biztonságban légy. - ült le a velem szembeni székre. – Bár nem vagyok még teljes alakváltó és este nagyon helyben hagyott, de megvédelek az életem árán is. – erre mondatra felkaptam a fejem. Az élete árán is? Most már egy kis kétségem nem volt afelől, hogy mellettem áll és nem a másik oldalon. És az igazat megvallva elmosolyodtam úgy érzem, van köztünk valami kapcsolat, ami egyre csak húz hozzá. De mégsem hagyhatom, hogy még egy embernek miattam veszítse el az életét. Főleg ő nem! Ha ő véd engem én is védeni fogom őt minden áron. Legyőzőm a félelmet, ami bennem lakozik és védeni fogom Justin magamat és azután bosszút állok mindenért. Nem tudom lesz-e esélyem a győzelemre egy ilyen emberrel szemben, de nem érdekel, mindent belefogok, adni. Justin azt mondta a sebeik gyorsan gyógyulnak, amit már el is hiszek, lásd őt. De viszont mindenkinek van gyenge pontja már csak azt, kell megtudnom, hogy mi az. A velem szembeni srácot kémleltem. Neki tuAdnia kell hisz belőle is az lesz.

- Justin. – szóltam neki. – Az ilyen alakváltóknak vannak gyenge pontjaik? – miért kérdezted meg, de hülye vagy Zoe. Ha van is miért mondaná el hisz ő is az lesz, biztos nem akarja, hogy tudjak róla.

- Van. – mondta oda könnyen. Rögtön jött a második kérdés.

- Mi az? – farkasszemet néztünk egymással mikor ő felállt és oda nyújtotta kezét. 

- Gyere. – kezem kezére helyeztem és elmentünk egészen a bejáratig. Kinyitotta az ajtót és rám nézett. – Ezek. – mondta és a karjával a növényekre mutatott.

- A virágok a gyenge pontjaitok? – értelmetlenül álltam ott. – Hisz a sisakvirág nem bánt senkit csak egy helyben áll.

- A másik nevét nem tudod?- másik név? Már a növényeknek is lehet két nevük?

- Nem. – attól, mert van egy másik neve még nem fog megváltozni az a szemléletem, hogy a virágok nem bántanak.

- Farkas ölő. – na, jó azért erre nem számítottam, de akkor sem értem.

-  Látom nem érted miért. – csoda, hogy most nem a gondolataimból olvasta ki. – Ez a növény először ingerlékennyé tesz, azután egyre gyengébbé válnak, és ha sokáig van, a közelükben egy idő után meghal. – azt a mindenit egy virág képes ilyenekre?

- És te? – néztem rá. – Már itt vagy egy ideje, de semmi bajod. – elmosolyodott.

- Még nem változtam át. – dőlt a ház falának. – Majd ha megtörtént, akkor már nekem is gondjaim lesznek velük. – nézett szúrós szemmel a növényekre. Így már értettem a dolgokat. Tehát én itt biztonságban vagyok a sok sisakvirág vagy is farkas ölő között. Mikor ide jöttem nem gondoltam volna, hogy ezek a virágok talán a segítségemre lesznek. Felvetődött bennem a kérdés. Hogy lehet valakiből ilyen farkasember? Megharapják vagy valami teljesen más dolog? – Szeretnél még valamit megtudni? – kérdezte.

- Ami az illeti igen. – néztem egyenesen a szemeibe. – Miért lesz belőled ilyen alakváltó?

- Farkas vérű vagyok. – nézett ő is rám.

 - Milyen vérű? – értetlenkedtem.

- Farkas vérű. – ismételte el. – Így születtem, ahogy a legtöbb alakváltó is. Vannak, akiket megharapnak és úgy lesz belőlük, de ilyen nagyon kevés van.

- Miért?

- Egy alfának kell őket megharapnia ahhoz, hogy átváltozhassanak. – mesélte. – De olyan is előfordulhat, hogy az illetőnek a szervezete nem úgy reagál a harapásra, ahogy kell. Olyankor fekete vér folyik ki testéből. A szervezete küzd ellene, de egy idő után feladja a küzdelmet és meghal. – így már értem az álmomban azt a fekete folyadékot. Riley szervezet küzdött.

- Kik azok az alfák?

- Ők a falka vezérek. – mondta. – A legtöbb alfának van falkája, mert így erősebb, de nem mindnek. Van olyan alfa aki omega is. – összeszűkült szemmel néztem rá ezzel azt utalva nem értem. – Az omega azt jelenti magányos farkas.

- Szóval vezér és mégis magányos? – kérdeztem rá.

- Pontosan. – bólintott egyet. – És még vannak a béták, akik majdnem olyanok mit az alfák, de mégis gyengébbek. Ilyen például Aiden és én is ilyen leszek.

- Miért nem lehetsz alfa vagy éppen omega?

- Lehetek az is. – és elindult a ház belseje felé. – Alfa akkor lehetek, ha megölök egyet. Omega pedig akkor, ha egyedül járom az utamat. A legtöbb béta falkát keres, ahogy én is az fogok. – már bent voltunk a házban. Justin levett egy poharat a polcról és vizet öntött magának és kortyolgatni kezdte.

- És ha olyan falkához tartozol, majd akik ölni fognak ártatlan embereket? – lerakta a poharat és rám nézette.

- Nem minden falka öl. - közelebb jött hozzám. – Látod ezeket. – mutatta fel a kezét. – Soha nem fognak olyan embert megölni, akik ártatlanok. De ha arról lenne szó, hogy megvédjek valakit – itt rám nézett. – akkor szó nélkül megölném az illetőt. Aki ez esetben egy alfa és a falkája. – Justin az arcomhoz érintette a kezét és végig simította. – Lehet, hogy nem leszek vezér, de akkor is megvédelek, ahogy eddig is tettem.  – teljesen elgyengültem érintése által. – Hunyd be a szemed. – mondta. Kérdően néztem rá. – Tőlem sose félj. – becsuktam szemem és vártam, hogy mi történik. Egyre közelebb éreztem magamhoz. Már a leheletét is éreztem szám közelében. Ami hirtelen eltért és a nyakam irányába éreztem. Pont ott ahol megharapott. Mikor szája hozzá ért nyakamhoz megrezzentem. – Koncentrálj az elveszett emlékeidre. – súgat. Gondolni kezdtem azokra, amiket még barátnőimtől tudtam meg. És pár másodperc múlva emlékek hadai játszódtak le bennem. Az indulás, hogy a lányok késtek, mert Anne éhes volt. Az oda út is nagyon kalandos volt, mert egy kiskutyával találkoztunk, akit vissza is adtunk a gazdájának. Azután a bolt, amire már emlékeztem. Az álom, amivel kezdődőt ez az egész. Strand ahol ismét belebotlottam Justinban a betörő, ami mára már kiderül, hogy nem betörő volt, hanem egy alakváltó, aki rosszabb, mint egy rabló. És elérkeztünk ahhoz az emlékhez mikor Justin megteszi azt a dolgot. Ott állt a kerítésnél azután közeledni kezdet felém és egy idő után megtette és belém harapott, de nem egyszerűen csak megharapott, hanem a véremet is szívta. Az arcát a vérem áztatta. - Minden rendbe jön. – tényleg mondta ezt a mondatot. És itt vége szakadt az emlékeknek innentől kezdve már a kórházban ébredtem. Kinyitottam a szemem Justin még mindig olyan közel állt hozzám.

- Mindenre emlékszel? – kérdezte. Bólintottam. – Lenne kérdésed valamivel kapcsoltban? – rá tapintott a lényegre.

- Ha nem vagy vámpír miért szívtad ki a vérem?

- Pont erre a kérdésre vártam. – mondta. – Csak így tudtalak kórházba juttatni nem akartam benned nagyobb kárt tenni. Azért szívtam ki némi vért belőled, hogy gyenge legyél. Mikor elájultál belevágtam a kezembe és összeérintettem a nyakaddal és így a vérünk összekeveredett onnantól kezdve utam volt a gondolataidhoz és az elmédhez. Leblokkoltam azokat, hogy csak akkor tudj emlékezni mikor én, segítek neked és máshogy ne.

- Csak az én fejemben tudsz olvasni?

- Igen. – ismét keze arcomon volt. – Megígérem, nem fogok a fejedben hallgatózni, csak ha nagyon tudni szeretnék valamit. – mosolygót rám.

- Ha tudni akarsz valamit, akkor se. – mondtam én is mosolyogva. – Inkább kérdezd meg.

- Akkor meg kérdezem. – és egy nagy levegőt vett. – Kedvelsz engem?