17.fejezet

Megérkeztem : ) ezzel a résszel búcsúztatom az őszi szünetet.:d remélem ez a rész is tetszeni fog.: D  szívesen várok komikat amikben leírjátok eddig mi volt a kedvenc részetek vagy melyik szereplő a kedvencetek. :D bár mondjuk erre magamtól is rájövök: )) jó sz.: )

~Ann.xd

Justinnak a mi falkánkban a helye, de amíg te itt vagy nem fog csatlakozni hozzánk mikor átváltozik. – nem láttam az arcát, de épp elég volt, amiket beszélt hozzám. – Ezért ölünk meg téged. – nevetett fel. Féltem a levegőt szaporán vettem. – Nem kéne ezt csinálnunk, ha nem jelentél volna meg Justin életében. Így hát, viszlát, a pokolban. – előhúzott egy kést a nadrágja szárából és a torkomat elmetszette.

Zihálva keltem fel. Egy újabb halálomról szóló álom. A homlokom csak úgy verejtékezett a tenyerem is izzadt. Ültem az ágyon és meredten néztem magam elé. Félre akarnak tenni az útból csak azért, hogy Justin a falkájához csatlakozzon? „Gondolj, bele milyen lehet egy szinte majdnem állatnak uralkodnia magán, csak azért mert ember a barátnője.” ugrott be ez a mondat. Ha átváltozik uralkodnia, kell majd magán? Miért érzem úgy magam, mint aki visszatartja, és nem engedi kibontakozni.  És ki ez a lány? Ebből az álomból szinte semmit nem értek. Mikor Justin visszajön, megosztom vele ezt az álmot és majd ő biztos tud rá választ adni. Felkeltem az ágyról és a fürdőbe indultam. Mivel ettől az álomtól úgy leizzattam, mint egy kemény testnevelés órán úgy határoztam lezuhanyozok. A zuhanykabin előtt levettem ruháimat lehajítottam a földre és beálltam a közepére. Megengedtem a vizet és áztattam magam, amíg jól esett. Barna hajam már csurom víz volt és a hátamhoz tapadt.  Tenyerembe raktam tusfürdőt két tenyerem között felhabosítottam és szétkentem testemen. A vállamnál jártam mikor egy hideg kéz érintette meg hátam közepét. Automatikusan a kezem a mellem elé kaptam és törzsemmel fordultam meg. Ő állt ott. Nagyon szemügyre vett tetőtől talpig. Nem éreztem úgy, hogy szégyenkeznem kellene csupasz testem miatt. Mikor a szeme elért az enyémhez csak néztük egymást. Ő zavarta meg a csöndet.

- Kint megvárlak. – mutatott ki a fürdőből, de közben még mindig engem figyelt. Vett egy nagy levegőt és elhagyta a helységet. Lemostam testemről a habot majd elzártam a vizet. A törülközött magam köré tekertem és kimentem. A szobába vezetett az utam, hogy új fehérneműt vehessek elő, de Justin ott ült az ágyon és a padlót nézte. Mikor beléptem a szobába szemeit rögtön rám szegezte. Mély levegőket vett, mint aki próbál uralkodni magán. Tehát akkor tényleg igaz. – Konyha. – mondta. Felállt az ágyról és elindult a levegőket még mindig szaporán vette. Mikor elment mellettem nem nézett rám csak haladt előre. Miután távozott előkutattam a fehér neműmet és a pizsamámat. Ami egy fekete combközépig érő nadrágból ás egy rózsaszín trikóból állt love felirattal. Hajamat megtöröltem és copfba fogtam. Majd kimentem az asztalnál ülő Justinhoz. Leültem vele szembe és vártam. Nem is tudom, mit akarok jobban tudni azt, hogy hol volt vagy az álmomra a válaszokat. Már egy ideje ülünk ott, de meg se szólalt és rám se nézett. Úgy döntöttem majd én megszakítom a csendet.

- Merre jártál? – kérdeztem meg. Fejét felemelte és végre rám nézett.

- Aidennel voltam. – mondta. - Volt egy kis dolgunk. – és innen nem beszélt tovább. Mindent harapófogóval kell kihúznom belőle.

- Milyen dolgotok? – felállt és mászkálni kezdett. Csak ment fel és alá, mint egy örült. Így fogtam magam és oda léptem hozzá. Megragadtam karját és a szemébe akartam nézni, de ő kerülte tekintetem. Mi történhetett, hogy így megváltozott hisz nem rég még alig tudtuk elengedni egymást most meg rám se néz. – Justin! – mondtam ki úgy a nevét, hogy a hanglejtésemből érezze, azt akarom, hogy rám nézzen. Amit vett is. Szemembe nézett. Most olyan szomorú fejet vágott, hogy teljesen megsajnáltam. Mikor elment ideges volt most meg arcáról csak a bút lehet leolvasni.  

- Miattam van minden. – mondta. - Ha nem találkozunk a boltnál akkor az életed most is ugyan úgy folyna, mint eddig.

- Miről beszélsz? – miért mond ilyeneket?

- Az álmod. – tehát erről van, szó tudja mit álmodtam.

- Nem érdekel, mit mond az álmom. – szorítottam meg a kezét. – Nekünk találkoznunk kellett nem hiába csaptam neked az ajtót. – erre egy kis mosoly jelent meg az arcán. Másik kezével, ami szabadon volt derekamra rakta és magához húzott. Szorosan ölelt át és közben a fülembe suttogott.

- Nem hagyom, hogy bajod essen, mindig itt leszek. – erre a mondatra még jobban hozzá bújtam.

- És miért mentél el? – kérdeztem ismét. Elváltunk egymástól és mikor rám nézette megforgatta szemeit.

- Aiden. – mondta nevét. – Az erdőben volt és kidöntött egy fenyőt, mert ideges volt. Több mint 1 hónapja már, hogy teljes alakváltó lett, de még mindig nincs tisztában az erejével. – rázta fejét. – Mikor idegesek leszünk nagy uralom kell ahhoz, hogy letudjuk, csillapítani magunkat. És ez hiányzik Aidenből és olyankor elszabadul, és csak én tudom megállítani.

- Neked van önuralmad? - néztem rá. 

- Mivel én még nem vagyok, teljes nekem még nem kell annyi. – magyarázta.

- És az előbb? – itt a fürdőszobás jelenetre gondoltam. Elmosolyodott.

- Most a férfi énemet kellett vissza fognom. – mosolygott még mindig. – Amihez hatalmas uralom kellett.

- És volt? – néztem rá.

- Mond meg te. – mosolya levakarhatatlan volt. – Letepertelek vagy csináltam veled bármilyen dolgot?

- Nem. – válaszoltam kérdésére.

- Akkor a hatalmas önuralom meg volt. – nevetett egyet.

- És zavar, hogy uralkodnod kell mellettem? – az álmom miatt jutott eszembe ez a kérdés.

- Figyelj rám. –fogta tenyere közé arcom. –Nekem nem kell az a lány. Az egy ri***c nekem te kellesz. Az sem érdekel, ha uralkodnom kell magamon. Engem te érdekelsz, a puszta jelenléted örömet okoz.  

Még beszélgettünk egy kicsit azután Justin elzavart lefeküdni mivel már hajnali 1 volt. Most cseréltünk, mert ő feküdt a fotelban és pedig az ágyon. A napok csak úgy suhantak el felettünk. Minden napot a házban töltöttem mivel Justin nem engedett ki. Az álmom miatt. Egyre sűrűbben jelentkeztek. Ahányszor csak lehunytam a szemet rögtön visszatért. Már szinte egy szemhunyásnyit nem aludta. Justin már aggódott értem mivel az alvatlanságtól nagyon szarul néztem ki. Már alig vártam, hogy elmúljon végre. Viszont akkor egy újabb ártatlan embernek kell meghalnia. És esélyem sem lenne például olyan hülyeséget csinálni, hogy mikor Justin itt hagy fogom magam és kimegyek, mert mikor elmegy onnantól kezdve folyamatosan figyeli a gondolataimat. Nem mintha ez tetszene, de el kell tűrnöm, hogy mindent tud, amire csak gondolok. Holnap telik le az 1 hét és nekem még eszem ágában nincs haza menni. Lehet, hogy ott nagyobb biztonságban lennék, de nem hagyom itt őt. Az idő, amit vele töltök életem legszebb percei órái és napjai. Már annyira közel érzem magamhoz, mint még senkit. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni. Bármi szóba kerül, mi órákig tudunk róla beszélni. Volt, hogy bekapcsoltunk a tv-ét és éppen róla szóló hírt hallgattuk. Ami arról szólt, hogy még mindig nem került elő. Mivel nem sütöttek el róla már egy jó ideje paparazzi fotót sokan már a halál hírét is elterjesztették. Amin ő csak nevetni tudott. Szereti a rajongóit és az életét, de azt mondta addig, amíg át nem változik, és nem tanulja meg kordában tartani erejét és másik énjét addig nem fog vissza menni a sztár életébe. Visszatérve a haza menetelemre úgy döntöttem maradok. Felhívom édesanyámat és megmondom neki, hogy még maradok, mert jól érzem itt magam. Bár mikor múltkor szóltam neki akkor 1 hétről volt szó, ami holnap letelik. De nem érdekelt, mert már 19 éves vagyok és eltudok, dönteni egyedül is dolgokat. A telefonomat levettem az éjjeli szekrényről és tárcsázni kezdtem. A fülemhez emeltem és vártam, hogy felvegye.

- Szia, kincsem. – mondta a telefonba.

- Szia. – köszöntem én is. Rögtön a tárgyra akartam térni, de anyám megelőzött.

- Csak nem azért hívsz, mert még maradni akarsz? – azt a mindenit már anyám is a gondolataimban olvas?

- Eltaláltad. – ültem rá az ágyra, amin a múlt éjjel Justinnal aludtam.

- Rendben addig maradsz, amíg akarsz, de legalább hívj majd. – erre tényleg nem számítottam. Azt hittem, hogy csak nagy győzködés után fogja beadni a derekát.

- Hívni foglak. – mosolyodtam el, mert csak az este járt a fejemben.

- Lerakom, mert az öcséd megint rámol. Akkor majd hívj kincsem. Szia. Puszillak. – meg sem várta, amíg én is elköszönök lerakta a telefont. A készüléket visszaraktam a helyére és az ágyra dőltem. Csak arra tudtam gondolni, ami tegnap este történt. Nem történ meg „az” a dolog, hiszen az még túl korai lenne, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam karjaiban. A csókolózásba már majdnem belefulladtunk, mert olyan sokáig csináltuk. És az igazat megvallva én kezdtem. Megkértem, hogy feküdjön mellém, amit ő meg is tett. Azután a fejemet a mellkasára hajtottam. Egy ideig hallgattam szívverését majd egy vágy támadt fel bennem és megcsókoltam. Addig jutottunk, hogy Justinon már nem volt felső, ahogy rajtam sem csak a melltartó. Mondjuk nem mintha nem látott volna már meztelen, de onnan tovább nem akartam menni. Úgy éreztem még nem jött el az ideje. Miután befejeztük a csókcsatánkat a karjaiban aludtam el. Mikor felkeltem már nem volt mellettem csak egy cetli várt az éjjeli szekrényen. „Mennem kell, de este jövök. Nagyon élveztem az éjszakát. :D Justin.” A kis levelet a szívemhez szorítottam és mosolyogva emlékeztem vissza az estére, ahogy most is. Most 20:00 óra van, és csak azt várom mikor ér végre vissza. Tegnap megígérte, hogy holnap elvisz az ő házukba, de, csak azért mert már nagyon erősködtem, hogy had mehessek már valahová. Azóta mióta az ablakon szöktem ki, mert rám zárta az ajtót azóta nem voltam sehol csak a ház elé mentem ki és azt is, csak azért mert egyik nap Justin elé szaladtam, mert pont láttam, hogy jön. Ő persze rögtön hőbörgött, de meg csókoltam és így elhallgatott.  És azon csodálkoztam, hogy mikor a karjaiban aludtam nem gyötört az-az álom. Napok óta most érzem úgy magam, mint aki kialudta magát. Bár az este is miközben élveztük egymás társaságát a szemeim le-lecsukódtak. Amit Justin is észrevett és ezért lett vége a gyönyörű éjszakának. A cetlit visszaraktam az asztalra és hallottam, hogy nyílik az ajtó. Megörültem és rögtön az ajtóhoz siettem, de mikor megláttam teljesen megijedtem. Arca megint véres volt, ahogy az ökle is. Haja úgy nézett ki, mint a szénakazal. Oda rohantam hozzá.

- Mi történt?  - megfogtam oldalát és az ágy felé segítettem. Bár most jött mellettem rendesen nem úgy, mint a múltkorinál. Mikor az ágyra ült rám nézett.

- Jobban nézel ki. – emelte meg véres kezét és az arcomat meg simította. Megint velem foglakozik és nem magával.

- Ki tette ezt veled? – én is az arcához értem, amin kis sebek voltak.

- Nincs semmi bajom. – fogta meg kezemet arcán. – Aiden megint ideges lett, de most jobban a kelleténél. Csak karcolások. – mutatta felém a kezét.

- Miért nem tud uralkodni magán? – álltam fel.

- Azért megyek el nap, mint nap, hogy végre megtanítsam Aiden uralkodni magán. – állt fel ő is. – Ami nehéz, mert amíg csak ember volt akkor is hirtelen haragú volt. Most jobban felidegesítettem, mint szoktam és most én ittam meg a levét. – háttal álltam neki és úgy hallgattam, amiket mond, de már éreztem, hogy mögöttem áll. Kezeivel maga felé fordított és rám mosolygott. – Tényleg semmi bajom. – mondta megint.

- Tudod, hogy megijedtem. – ütöttem mellkasára. – Már azt hittem megint varrnom kell majd. – mondtam.

- Miért ilyen szörnyű volt? – fogta meg kezem.

- A szörnyű gyenge szó arra. – húzni kezdtem a fürdő felé. Mikor beértünk a mosdó elé álltam Justinnal együtt. – Vedd le a felsőd. – mutattam a szürke pólójára. Ahogy lehúzta magáról én addig engedni kezdtem a vizet. Tenyeremet a víz alá tettem és utána arcához érintettem. A vértől meg szabadítottam arcát és kezeit is. Miután végeztünk kimentünk a konyhába és ettünk pár falatot. Eszembe jutott, amit anyámmal beszéltem és rögtön meg akartam vele osztani.

- Képzeld – kezdtem bele, de ő bele szólt.

- Csak nem itt maradhatsz, ameddig akarsz. – nézett rám.

- Tényleg veled nem lehet örömhírt közölni, mert te mindenről tudsz. – raktam kezeimet az asztalra.

- Láttad volna, hogy örültem mikor meghallottam. Ezt akkor szeretem. – mutatott az arcán lévő sebre. – Nem figyeltem oda és Aiden kapott a helyzeten. – csak néztem rá. Amiatt kapta azt a sebet, mert örült, hogy itt maradhatok? Elmosolyodtam, ahogy ő is. – Mit szólnál, ha elmennénk aludni, mert elég fáradt vagyok. – bólintottam.

- De nekem még le kell zuhanyoznom. – mondtam.

- Rendben akkor meg várlak a szobában. – most minden cuccot bevittem magammal. Hamar megvoltam a tusolással. Már a rövid nacimat húztam magamra. Még egy pillantást vetettem magamra a tükörbe és örömmel láttam, hogy most nem volt arcom kialvatlan. Már kapcsoltam le a villany a fürdőben és már épp szóltam volna Justinhoz mikor beértem láttam, hogy ő már elaludt az ágyon. Leraktam cuccaimat kezemből és oda mentem hozzá. Mivel a keze ki volt tárva pont úgy, ahogy tegnap volt mikor mellette voltam. Behelyezkedtem lekapcsoltam a kis lámpát és én is elaludtam.