52.fejezet ELŐZETES

A Bloodshed következő fejezetében:

- Anne. – mondtam ki nevét, és mikor rám nézett, meglepettség terült szét az arcán. Kis változásokkal ugyan, de pont úgy nézett ki, mint mikor utoljára látta. Ami nem mostanában volt! Szőke haja fel volt tűzve, és csak pár tincs lógott a füle mellett. Kék szemei, feketének látszottak, kitágult pupillái miatt. Sötét farmert, bézs színű szövetkabát, és ugyan olyan színű, cipőt viselt. Körmein, a fekete színt viselte, és azt gyanítom, hogy a lábán is ugyan ezt az árnyalatot használta. Arcán lassan egy mosoly keletkezett.

- Most kérdezzem meg, hogy mit keresel itt, vagy talán, tekerjem ki a nyakad, mert úgy eltűntél, hogy hónapok óta nem tudok rólad semmit. - elhallgatott, és egy másodpercre elgondolkozott. –  Azt hiszem a második opciót választom. Közelebb jönnél? – felemelte a kezét, pont olyan pózba, mint mikor valaki fojtogat egy másik személyt. Azután elmosolyodott, és rázni kezdte a fejét.

- Miért jöttél ide? – csak ez a kérdés forgott a fejemben, és nem is tudtam nagyon értékelni az iménti viccelődését.

- Hahó, ugyan ezt én is megkérdezhettem volna, de nem tettem. – magyarázott, és felemelte szemöldökét.

- Haza kell menned! – mondtam, és megindultam felé. – Nem maradhatsz itt! Ez a hely veszélyes! – mikor oda értem hozzá, megragadtam az alkarját, és húzni kezdtem a kocsija felé. A lehető leggyorsabban kell eltüntetnem őt innen. Még mielőtt, valami baj történne.

- Hé, veled meg mi van? – kérdezte Anne, és közben próbálta kezét ki húzni a szorításomból. – A frászt hozod rám! – emelte meg egy kicsit a hangját. Megtorpantam. Pár másodperc elteltével, elengedtem a karját, és felé fordultam. Kezét arra a helyre rakta, ahol az imént, én fogtam, és megnyomkodta.

- Sajnálom! – úgy tűnik elég rossz ötlet volt tőlem, hogy szinte rá támadtam. Csakhogy nem tudom, mit csináljak! Elpillantottam Anne mellett, és Grant-et a ház sarkánál vettem észre. Úgy tűnt ő nem akar beleszólni ebbe az egészbe, és csak a távolból kémleli az eseményeket. Pedig most szükségem lenne a segítségére. Nagyon is! Visszanéztem barátnőmre, csakhogy ő már nem engem nézet, hanem azt a helyet, ahová én bámultam az imént. Lassan fordította vissza a fejét, és közben megemelte szemöldökét.

- Ez meg ki? – kérdezte. Azután kétszer háromszor ingázott a feje köztem, és Grant között.

- Ő csak egy – kezdtem bele, de Anne közbe szólt.

- Tuti pasi. – megint Grant felé nézett, aztán vissza rám. – Kivetetted már rá a hálod, mert ha nem, akkor majd én megteszem. A korkülönbség sem érdekel. Hótziher, hogy szerelmes lettem! – most én is visszanéztem Grant felé, aki már mosolyogva állt a háznak támaszkodva. Ha Anne tudná, hogy mindent hallott, akkor biztos elszégyellné magát. Hisz egyértelmű, hogy miért vigyorog annyira.

- Ő csak egy barát! – jelentettem ki. Úgy tűnik Anne személyisége egy kicsit sem változott. Mindig is ilyen volt! Ha meglátott egy jól kinéző férfit, arra rögtön rá repült. Most viszont vissza kell terelnem a gondolatait. - Anne, most komolyan! Miért jöttél? – kérdeztem.

- Kaptam egy üzenetet! – nézett rám, már komolyabb arckifejezéssel. 

- Kitől? – látszott rajta, hogy habozik, de aztán kimondta.

- Riley-tól.