43.fejezet

Sziasztok. Meg is hoztam a teljes fejezetet. Remélem tetszeni fog.;) Komikat várok, jó sokat! Nem is szaporítom tovább a szavakat. Jó olvasást, és puszillak titeket!

~Ann.xd

- Aiden? – kérdeztem, mert még nem láttam a házban, és biztosan akartam tudni, hogy nincs itt és nem fog minket megzavarni.   

- Egy jó darabig nem ér haza. – mondta, amitől erőt kaptam, felálltam, és elé sétáltam.  Ajkaimba harapva néztem rá.

- Szeretnél valamit? – vonta fel szemöldökét, de mosolya elárulta, hogy igen is tudja, mit akarok.

- Téged! – arcára még nagyobb mosoly húzódott, de nem cselekedett semmit. Nem változtatott helyzetén, csak állt ott mintha azt várta volna, hogy én lépjek először. Kezemmel karja felé nyúltam, és ujjaimmal körülfontam bal alkarját. Ezzel az volt a célom, hogy elhúzzam az ajtótól egészen az ágyig, ami sikerült is. Mikor elé értünk, egy kicsit meglöktem, hogy rá essen. Justin épp, hogy ráhuppant az ágyra. A kezei még mindig összekulcsolva helyezkedett el mellkasa előtt, és csak nézett rám. 

- Tudod, sok mindenen mentem keresztül az utóbbi időben. – mondtam, ezt úgy mintha ő nem tudná. – Szeretném, ha egy kis időre eltudnád feletetni velem mindazt, amik történtek. – alig fejeztem be a mondatot, már megéreztem tenyerét csípőmön, és azt, hogy maga felé húz. Lábai közé vont, és ülő helyzetéből nézett fel rám.

- Bármennyire is szeretnélek elrepíteni innen egy kis időre, - szünetet tartott, és közben felnyúlt kezével, és megsimította arcom. – nem tehetem. Tudom, hogy nehezen viseled, hogy Marko meghalt, de annak semmi értelme, hogy csak azért akarj velem együtt lenni, hogy elfelejtsd, őt egy kis időre. Nem így akarom az első alkalmat veled! Nem úgy, hogy közben tudom legbelül te sem így akarnád. – arcomon lévő karjához kaptam, és a csuklóját kezdtem szorítani. El akartam tolni magamtól, de nem ment. Tudtam, hogy igaza van. Azért vágyok annyira Justin-ra, mert mindig abban reménykedek, hogy mellette elfelejtem a rosszat, de ez nem igazán megy. Van, mikor még rosszabb, mert belegondolok, hogy mi lesz, ha egyszer Justin is arra a sorsra jut, mint Marko. Ha ő is a karjaim között halna meg, akkor számomra is azok lennének az utolsó percek. – Sírj! – mondta, közben felállt, és mélyen a szemembe nézett. – Azt akarom, hogy sírj, és beszéld ki magadból a történteket! – parancsolóan hangzott el a mondata. A szívem egyre hevesebben vert, és éreztem, hogy a szemem könnybe lábad. Alig teltek el másodpercek, és sírni kezdtem. Úgy érezem, hogy ami eddig csak lappangott bennem az most, mint elő fog törni. Azokon a dolgokon, amiken az utóbbi hónapokban mentem keresztül, mint felgyülemlett, és kitörik, mint egy vulkán. Justin karjába vont, amivel szorosan magához ölelt. Fejem a válla és a nyaka hajlatába fektettem, és zokogtam.

- Miért én? – kérdeztem remegő hangon. – Miért velem történnek ilyenek? – hangom már-már hisztérikusan csengett. Szám remegett, szememet pedig annyi könny lepte el, hogy csak homályt láttam. Karjaim magam mellett lógtak, és reszketni kezdtek. Az-az erős Zoe Wilson, akit mindig próbálok mutatni magamból, eltűnt, és az egyik olyan énem bukkant elő, ami gyenge és törékeny. Mindig utáltam ezt az énemet! Csakhogy ez vagyok én! Egy gyenge, törékeny lány, aki soha az életben nem volt se bátor se erős. Tudom jól, hogy sokat mondogatom magamnak, hogy legyek erős, de az, hogy néha annak érzem magam az csak illúzió. Elhitetem magammal, hogy az úgy van, pedig nem! Ha tehetném, akkor kiszállnék ebből az egész farkas és vadász dologból. Csakhogy már nem tehetem. Már nyakig benne vagyok, és ez mind az én hibám. Ha nem jöttem volna vissza, akkor valószínűleg élhetném azt az életet, ami meg van nekem írva.

- Ha nem jöttél volna vissza, akkor mi lett volna velünk? – Justin kissé eltolt magától, és a szemembe nézett. Ujjával letörölte arcomon lévő könnycseppeket, és hajamat a fülem mögé söpörte. – Nem az van neked megírva, hogy életed végéig, csak egy unalmas életet élj. – összehúztam szemöldököm. Kezemmel kitöröltem szememből egy könnyáradatot, vettem egy mély levegőt, és beszédre nyitottam a számat.

- Akkor mégis mi van nekem megírva? Talán az, hogy lássam minden egyes barátom, szerettem halálát. – vettem még egy mély levegőt, és tovább folytattam. – Azt hiszed könnyű elfelejtenem őket. Azt, hogy Marko a kezeim között halt meg, és Riley, aki semmi rosszat nem tett egész életében, csak annyit, hogy erre a helyre merészkedett. Vajon ki lesz a következő? Te, vagy talán a nagyanyám, akinek már egyszer voltam a kamu temetésén, csakhogy most ez teljesen valóságos lenne. Járjak temetésről temetésre, amíg el nem jön végre az én időm? Vajon az én gyász szertartásomon lesz valaki, vagy addigra már mindenkit kinyírnak körülöttem? – nem kiabáltam egyáltalán nem, csak nagyon artikuláltan beszéltem, és próbáltam, nem elsírni magam a mondandóm közepén.  

- Azt hiszed te vagy az egyetlen, akinek az élete percről percre változott meg? Hát, nem. – vágta rá a saját kérdésére a választ. – Az én életem sem fenékig tejfel. Meg kell értened azt, hogy minden okkal történik. Ez az életed, és el kell, hogy fogadd. Tudom, hogy nehéz, és legszívesebben elmenekülnél, én is érzek így, csakhogy utána rájövök, hogy van, akiért harcolni, harcolnom kell. Küzdeni kell, hogy miután vége a harcnak boldogan élhessük az életünket. Harcolok az életért, az életünkért és a szerelmünkért! - egyszerűen meghatottak a szavai, és egy újabb zokogás kezdett előtörni belőlem, de próbáltam megállítani azzal, hogy elkaptam Justin tarkóját magamhoz rántottam, és számat az övére tapasztottam. Néha az is nehezemre esett elfogadni, hogy ő az enyém és tényleg szeret engem. Annak ellenére, hogy teljesen mások vagyunk, és máshová tartozunk. Justin egyik keze a csípőmön, másikkal pedig hajamba túrt, amivel közelebb tolta a fejem az övéhez. Ajkam szétnyílt, és utat engedtem nyelvének, ami nem sokkal később az enyémen találtam. Azt mondta nem úgy akarja az első alkalmat, hogy tudja legbelül én sem így akarnám. Most viszont, nem azért akarom, hogy felejtsek. Őt kívánom, az egész testét. Amiket mondott rádöbbentett, hogy Riley és Marko már sokkal jobb helyen vannak. Nem akadhatok meg a kudarcok után, fel kell állnom és addig kell küldenem, amíg el nem jön, az-az idő mikor végre boldogan élhetjük az életünket. Elfelejteni sosem fogom tudni őket, de nem is akarom, amíg világ a világ megőrzöm őket emlékeimben olyanoknak amilyenek voltak. Justin elvált tőlem, homlokát az enyémre helyezte, és a szemembe nézett. Olyan volt a tekintete, mint, aki menten felfalna.

- Tudod, a közeledben, nagyon nehéz nekem. – mondta, és ajkába harapott. Nem értettem hirtelen mire akar kilyukadni.

- Bárcsak én is a fejedbe látnék. – mondtam, amire ő egy mosolyt eresztett szájára.

- Szerintem jobb, ha inkább nem látod, milyen káosz van ott. – elemelte fejét enyémtől, és ajkát a homlokomra tapasztotta. Mikor elvette egy cuppanás hagyta el száját. Szinte égett az a hely ahol az imént az ajkai jártam. Nem rossz érzés volt, hanem kifejezetten jó. – Ha a közeledben vagyok, uralkodnom kell magamon, hogy ne döntselek kapásból az ágyra. Tudom, hogy nagyon nehéz neked és nem akarok olyat csinálni, amit te nem szeretnél. – a szex-re célzott.

- Az előbb én – kezdtem el, de közbe szólt.

- Nem, az előbb nem engem akartál. – mondta. – Az előbb csak arra vágytál, hogy felejts. Lehet, hogy fiú vagyok, de én nem tartozok az olyanok közé, akik csak azért szex-elnek, mert jó. – teljesen megértettem azt, amiket mond, és igaza van. Csak felejteni akartam csakhogy most másodpercek alatt változott meg az érzés, ami bennem van. Amiket mondott hatással voltak rám. Már csak egy valamit akartam mondani neki.

- Szeretkezz velem!¹ – úgy éreztem, hogy a szex az egy kicsit erős szó így maradtam ennél. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy akarom őt minden egyes porcikájával együtt. Az, hogy ennyire uralkodnia kell mellettem, az most csak még jobban feltüzelt. Pár perccel ezelőtt még könnyek záporoztak szememből, most pedig azt várom, hogy Justin reagáljon az előbbi kijelentésemre, és az ágyra döntsön.

- Biztos, hogy – belekezdett a mondatába, de most én szóltam közbe.

- Justin, biztos vagyok abban, hogy ez a megfelelő pillanat. Most nem felejtésre vágyok, hanem rád. – amint befejeztem a mondatomat, Jus megragadta csípőm, megfordult velem, és rá döntött az ágyra. Ahogy láttam, hogy fölém mászik, átfutott rajtam a félelem. A legutóbbi alkalom jutott eszembe. Az, amit soha többet nem akarok átélni. Ahogy megéreztem, hogy Justin olyan óvatossággal és gyengédséggel helyezi ajkait enyémre, a félelmem elszállt. Legbelül éreztem, hogy Justin nem fogja engedni, hogy a farkas énje kezdjen uralkodni rajta. Szája játszadozott az enyémmel, és olykor-olykor még meg is harapta alsó ajkamat. Amivel igencsak beindított. Két kezemmel elkaptam tarkóját, és olyan közel húztam amilyen közel csak lehetett. Ahogy közelebb vontam, nem törődött tovább a számmal. Éreztem leheletét az orrom és az ajkam között. Szemeink csak egymást nézték. Sosem láttam még ilyen gyönyörűnek a szemeit. Csillogott, és ahogy engem nézett, legszívesebben elolvadtam volna. Bal alkarjával megtámaszkodott a fejem mellett, a másikkal viszont a hajammal kezdett játszadozni. Az ujjára tekerte, azután pedig hagyta, hogy lehulljon vissza a többi közé. Csakhogy ő még eközben is a szemeimet nézte, és olyan közel volt, hogy ajkaink súrolták egymásét. Ahogy megnyalta felső ajkát, a közelség miatt az enyém is nedvessé vált. Ujjaim, amik a tarkóján hevertek, behajlítottam, és körmeimet bőrébe mélyesztettem. Nem annyira, hogy fájdalmat okozzak neki, csak annyira, hogy legalább még 1 centi métert közelebb vonjam magamhoz. Amivel, sikerrel is jártam. Szája enyémre tapadt, egy kicsit még biccentett balra a fején, azután felső ajkamat az övéi közé vette. Kinyitotta a száját, és nyelvét ismét éreztem ajkamon. Amint végig húzta az előbb említett helyen, rá támadtam, mint egy puma. Úgy éreztem most fejeztük be a játszadozást, amit Justin nem engedett. Fejem, amit felkaptam, hogy hozzájussak szerelmem ajkaihoz, hirtelen a homlokomhoz érő ujjak visszanyomták a puha ágyra.

- Nem. – mondta, Justin. – Ne légy olyan mohó. – és közben egy mosoly hagyta el a száját. – Hagyd, hogy férfi legyek, és én irányítsak. – ettől a mondatától nekem is mosoly jelent meg az arcomon. Szóval irányítani akar? Biztos vagyok abban, hogy csak jobban fel akar izgatni, amivel már most elég jól áll. – Mit szólnál, ha megszabadítanálak ettől a kabáttól, és azoktól, amik alatta vannak? – kérdezte, és közben felemelte a szemöldökét.

- Ideje lenne, már kezdek meggyulladni. – mondtam, mire Jus már a kabátomon lévő cipzárra helyezte ujjait, és egyre lejjel húzta, míg az aljához nem ért. Bal keze, amivel eddig a fejem mellett támaszkodott, feltolta vele magát, felállt az ágy elé, és felém nyújtotta kezét. Tenyerem az övébe raktam, és olyan gyorsan rántott fel fekvő pózomból, hogy egy másodpercre megszédültem, de mivel Jus tartott így nem fenyegetett az a veszély, hogy összeesek. Miután már stabilan álltam szerelmemmel szemben, ő vállamhoz ért mint két kezével, és letolta rajta a kabátot, ami szép lassan a földre esett. A következő ruhadarabom az egy fekete pulóver volt, ami alatt már csak a melltartóm helyezkedett. Persze az is fekete, mint minden egyes ruha rajtam. Marko temetése miatt voltam tetőtől talpig feketében. Egyszer még az is megfordult a fejemben, hogy a hajamat is befestetem feketére, de valahogy inkább elvetettem. Persze csak azért volt ilyen ötletem, mert Marta megtette. Aranybarna haját feketére váltotta, csakis Marko miatt. Mire észbe kaptam Justin már húzta a pulcsimat felfelé, és közben direkt hagyta, hogy ujjai végig szántsák csupasz oldalamat. Kezeimet fülem mellé emeltem, hogy ki tudjak bújni a ruhámból. Ahogy a karjaim és fejem kijutottak a lyukakon, hajam visszaomlott vállaimra. Akaratlanul is, de tekintetem a mellemre tévedt. Halványan ugyan, de látszottak azok a sebek, amik Jus karmai miatt keletkeztek. Visszanéztem rá, és ő is ugyan azt a helyet nézte, amit az imént én. Ujjaival felém nyúlt, és végig simította azokat a kis sebhelyeket. Azután ajkai is hozzá értek. Először megremegtem, és utána éreztem milyen jó érzés is, ahogy száját végig húzza a hegeken, és apró csókokkal jutalmazza azokat. Mellkasomról, felvándorolt nyakamra, és ott is elidőzött a harapás nyom körül. Mély levegőket vettem, és becsuktam szemem. Annyira élveztem mindezt, hogy szívem néha kihagyott egy ütemet, és a levegőt is szaporábban kellett vennem. Nyakamon egyre feljebb húzta ajkát, mindaddig még el nem érte a szám sarkát. Tenyere csupasz csípőmre tette, míg a másik a tarkómat tapintotta meg. Oda húzott magához, és száját az enyémre nyomta. Ajka azonnal szétnyílt, és nyelve próbálta magát átpaszírozni szám között. Amit rögtön megadtam neki. Szétnyílt számba, nyelve azonnal becsúszott, és az enyémet kereste. Mihelyst megtalálta, birtokolni kezdte, ahogy már az egész testemet. Mindent hagytam. Hagytam, hogy férfi legyen, és irányítson. Minden egyes mozzanatával, tudatosította bennem, hogy ő már nagyon is tudja a dolgát. Kezemmel keresni kezdtem a kabátjának a cipzárját, amit csukott szemmel csak kitapogatni tudtam. Ahogy megtaláltam lehúztam, és ugyan úgy, ahogy Justin csinálta velem próbáltam lehúzni róla, de nem ment, mert kezeit még mindig rajtam tartotta. Csak erre kellett gondolnom, és Justin már is levette rólam kezeit, vállához ért, ahol az én kezem is hevert. Rántott egyet kabátján, valószínű lehúzta magáról, és hagyta, hogy a földre essen. Elvált tőlem, és alig telt el egy másodperc már hiányzott, az ajka. Szemeim kinyíltak, és láttam, hogy szerelmem, épp a felsőjétől szabadult meg, amit hátra hajított. Azután pedig a nadrágját rángatta le magáról, és persze jött vele együtt a cipője, és a zoknija is. Ahogy megszabadult ruháitól és kiegyenesedett, én azon nyomban neki rontottam. Most hagyta. Az a látvány, amit a csupasz felsőteste nyújtott, jobban felvillanyozott, és egyre jobban akartam őt! Csókoltuk egymást egyre hevesebben. Jus keze a fenekemre vándorolt, és felemelt. Lábammal átkulcsoltam derekát, ő pedig hátrálni kezdett velem. Éreztem, hogy rá térdel az ágyra, és körülbelül, úgy az ágy közepénél, óvatosan lefektetett rá. A párnán találtam fejem, és éreztem, hogy szerelmem, csípőjét az enyémnek nyomja. Kezeimet lapockájához kaptam, és körmeimet ismét belé vájtam. A csókunk közepette pedig ajkaimon egy nyögés hangzott el. Szánk még összeért így éreztem, hogy Justin száját pedig egy mosoly hagyja el. Adott egy apró csókot ajkamra, és elindult lefelé. Szemem nem nyitottam ki, mert tudtam, hogy az élvezettől ismét lehunynám. Szája csupasz bőrömön vándorolt ide-oda. Derekán összekulcsolt lábamat, leengedtem, hogy ne akadályozzam a mozgását. Mellem között húzta végig száját, és mivel megakadt a melltartómban, egyszerűen a hátam alá nyúlt kikapcsolta, és hallottam, hogy a szoba szinte messzebbi részére hajította. Tovább haladt lefelé, már a köldökömnél járt, mikor kezei közé fogta csípőm, felemelte egy kicsit, és nadrágom feletti csupasz részt végig csókolja. Megremegtem, és egy olyan mély levegőt vettem amilyet csak tudtam. Szája eltűnt bőrömről, és éreztem, hogy a nadrágom már csusszan is le rólam. Felnyitottam szemeim, és Jus már a földre dobta, a nadrágom, cipőm, és a zoknimat. Visszamászott hozzám, és a szemembe nézett.

- Ha abba akarod hagyni, akkor most szólj. – mondta, csakhogy én már nem akartam abba hagyni. Tovább akartam csinálni, mert úgy érezném igazán, hogy egyek vagyunk. Megfogtam arcát, és egy csókot nyomtam rá. Ezzel tudattam vele, hogy mit akarok. Ja, meg persze ha még mindig figyeli a gondolataimat, akkor tudja is, mit akarok. Elhúzódott tőlem, és az egyik fiók felé nyúlt. Kihúzta, és egy kis kutatás után elővett egy óvszert. Kinyitotta, mellém feküdt, és két mozzanattal letolta alsónadrágját, hogy felhelyezze a védekező eszközt. Amíg ő pár másodpercre lefoglalta magát az előbb említett kellékkel, én addig a bugyimhoz nyúltam, és elkezdtem lehúzni magamról. Nem sokáig jutottam el, mert Justin a kezemre rakta az övét ezzel pedig arra utalt, hogy hagyjam ezt is rá. Amit meg is tettem. Lassan húzta le rólam, és én közben felemeltem lábam, hogy segítsem a munkáját. A bugyimat is felírhatjuk az elhajított ruhadarabok közé, ami az íróasztal tetején kötött ki. Szerelmem nem totojázott, ismét fölém mászott, és két lábam közé helyezkedett be. Már éreztem alul igen csak férfias nemi szervét. Annyira kívánom már őt, hogy azt szavakba nem tudom elmondani. Justin ismét bal alkarját a fejem mellé helyezte, a másikkal, pedig lenyúlt, és már éreztem, hogy kezd belém hatolni. Ahogy beljebb csúszott, egyre kellemetlenebb és fájóbb érzés nyílalt belém. Belemarkoltam a paplanba hátha elmúlik a fájó érzés. Csakhogy nem történt semmi. Úgy éreztem mintha ez lett volna az első alkalom, pedig nem így volt. Igaz, hogy már elég rég volt az a dolog, de akkor sem kéne ennyire sajognia.  

- Fáj? - kérdezte.

- Nem. - mondtam, elhaló hangon, és szemem összeszorítottam.

- Ne, hazudj. - mondta, és kezével nyugtatóan elkezdte simogatni az arcom. Justin most nem moccant meg bennem. Csak simogatott. Mikor már úgy éreztem, nem érzek annyi fájdalmat, megszólaltam.

- Folytasd. – csókot lehet ajkamra, és éreztem, hogy tovább kúszik bennem. Minden izmom megfeszült, és próbáltam nem a fájdalomra gondolni, hanem arra, hogy szerelmemmel végre olyan közel vagyunk egymáshoz, amilyen közel csak lehet.