Sziasztok. Meg is hoztam a teljes fejezetet. Remélem tetszeni fog.;) Komikat várok, jó sokat! Nem is szaporítom tovább a szavakat. Jó olvasást, és puszillak titeket!
~Ann.xd
-
Aiden? – kérdeztem, mert még nem láttam a házban, és biztosan akartam tudni,
hogy nincs itt és nem fog minket megzavarni.
-
Egy jó darabig nem ér haza. – mondta, amitől erőt kaptam, felálltam, és elé
sétáltam. Ajkaimba harapva néztem rá.
-
Szeretnél valamit? – vonta fel szemöldökét, de mosolya elárulta, hogy igen is
tudja, mit akarok.
-
Téged! – arcára még nagyobb mosoly húzódott, de nem cselekedett semmit. Nem
változtatott helyzetén, csak állt ott mintha azt várta volna, hogy én lépjek
először. Kezemmel karja felé nyúltam, és ujjaimmal körülfontam bal alkarját.
Ezzel az volt a célom, hogy elhúzzam az ajtótól egészen az ágyig, ami sikerült
is. Mikor elé értünk, egy kicsit meglöktem, hogy rá essen. Justin épp, hogy
ráhuppant az ágyra. A kezei még mindig összekulcsolva helyezkedett el mellkasa
előtt, és csak nézett rám.
-
Tudod, sok mindenen mentem keresztül az utóbbi időben. – mondtam, ezt úgy
mintha ő nem tudná. – Szeretném, ha egy kis időre eltudnád feletetni velem
mindazt, amik történtek. – alig fejeztem be a mondatot, már megéreztem tenyerét
csípőmön, és azt, hogy maga felé húz. Lábai közé vont, és ülő helyzetéből
nézett fel rám.
-
Bármennyire is szeretnélek elrepíteni innen egy kis időre, - szünetet tartott,
és közben felnyúlt kezével, és megsimította arcom. – nem tehetem. Tudom, hogy
nehezen viseled, hogy Marko meghalt, de annak semmi értelme, hogy csak azért
akarj velem együtt lenni, hogy elfelejtsd, őt egy kis időre. Nem így akarom az
első alkalmat veled! Nem úgy, hogy közben tudom legbelül te sem így akarnád. –
arcomon lévő karjához kaptam, és a csuklóját kezdtem szorítani. El akartam
tolni magamtól, de nem ment. Tudtam, hogy igaza van. Azért vágyok annyira
Justin-ra, mert mindig abban reménykedek, hogy mellette elfelejtem a rosszat,
de ez nem igazán megy. Van, mikor még rosszabb, mert belegondolok, hogy mi lesz,
ha egyszer Justin is arra a sorsra jut, mint Marko. Ha ő is a karjaim között
halna meg, akkor számomra is azok lennének az utolsó percek. – Sírj! – mondta,
közben felállt, és mélyen a szemembe nézett. – Azt akarom, hogy sírj, és
beszéld ki magadból a történteket! – parancsolóan hangzott el a mondata. A
szívem egyre hevesebben vert, és éreztem, hogy a szemem könnybe lábad. Alig
teltek el másodpercek, és sírni kezdtem. Úgy érezem, hogy ami eddig csak
lappangott bennem az most, mint elő fog törni. Azokon a dolgokon, amiken az
utóbbi hónapokban mentem keresztül, mint felgyülemlett, és kitörik, mint egy
vulkán. Justin karjába vont, amivel szorosan magához ölelt. Fejem a válla és a
nyaka hajlatába fektettem, és zokogtam.
-
Miért én? – kérdeztem remegő hangon. – Miért velem történnek ilyenek? – hangom
már-már hisztérikusan csengett. Szám remegett, szememet pedig annyi könny lepte
el, hogy csak homályt láttam. Karjaim magam mellett lógtak, és reszketni
kezdtek. Az-az erős Zoe Wilson, akit mindig próbálok mutatni magamból, eltűnt,
és az egyik olyan énem bukkant elő, ami gyenge és törékeny. Mindig utáltam ezt
az énemet! Csakhogy ez vagyok én! Egy gyenge, törékeny lány, aki soha az
életben nem volt se bátor se erős. Tudom jól, hogy sokat mondogatom magamnak,
hogy legyek erős, de az, hogy néha annak érzem magam az csak illúzió. Elhitetem
magammal, hogy az úgy van, pedig nem! Ha tehetném, akkor kiszállnék ebből az
egész farkas és vadász dologból. Csakhogy már nem tehetem. Már nyakig benne
vagyok, és ez mind az én hibám. Ha nem jöttem volna vissza, akkor valószínűleg
élhetném azt az életet, ami meg van nekem írva.
-
Ha nem jöttél volna vissza, akkor mi lett volna velünk? – Justin kissé eltolt
magától, és a szemembe nézett. Ujjával letörölte arcomon lévő könnycseppeket,
és hajamat a fülem mögé söpörte. – Nem az van neked megírva, hogy életed
végéig, csak egy unalmas életet élj. – összehúztam szemöldököm. Kezemmel
kitöröltem szememből egy könnyáradatot, vettem egy mély levegőt, és beszédre
nyitottam a számat.
-
Akkor mégis mi van nekem megírva? Talán az, hogy lássam minden egyes barátom,
szerettem halálát. – vettem még egy mély levegőt, és tovább folytattam. – Azt
hiszed könnyű elfelejtenem őket. Azt, hogy Marko a kezeim között halt meg, és
Riley, aki semmi rosszat nem tett egész életében, csak annyit, hogy erre a
helyre merészkedett. Vajon ki lesz a következő? Te, vagy talán a nagyanyám,
akinek már egyszer voltam a kamu temetésén, csakhogy most ez teljesen valóságos
lenne. Járjak temetésről temetésre, amíg el nem jön végre az én időm? Vajon az
én gyász szertartásomon lesz valaki, vagy addigra már mindenkit kinyírnak
körülöttem? – nem kiabáltam egyáltalán nem, csak nagyon artikuláltan beszéltem,
és próbáltam, nem elsírni magam a mondandóm közepén.
-
Azt hiszed te vagy az egyetlen, akinek az élete percről percre változott meg?
Hát, nem. – vágta rá a saját kérdésére a választ. – Az én életem sem fenékig
tejfel. Meg kell értened azt, hogy minden okkal történik. Ez az életed, és el
kell, hogy fogadd. Tudom, hogy nehéz, és legszívesebben elmenekülnél, én is
érzek így, csakhogy utána rájövök, hogy van, akiért harcolni, harcolnom kell. Küzdeni
kell, hogy miután vége a harcnak boldogan élhessük az életünket. Harcolok az
életért, az életünkért és a szerelmünkért! - egyszerűen meghatottak a szavai,
és egy újabb zokogás kezdett előtörni belőlem, de próbáltam megállítani azzal,
hogy elkaptam Justin tarkóját magamhoz rántottam, és számat az övére
tapasztottam. Néha az is nehezemre esett elfogadni, hogy ő az enyém és tényleg
szeret engem. Annak ellenére, hogy teljesen mások vagyunk, és máshová
tartozunk. Justin egyik keze a csípőmön, másikkal pedig hajamba túrt, amivel
közelebb tolta a fejem az övéhez. Ajkam szétnyílt, és utat engedtem nyelvének,
ami nem sokkal később az enyémen találtam. Azt mondta nem úgy akarja az első
alkalmat, hogy tudja legbelül én sem így akarnám. Most viszont, nem azért
akarom, hogy felejtsek. Őt kívánom, az egész testét. Amiket mondott
rádöbbentett, hogy Riley és Marko már sokkal jobb helyen vannak. Nem akadhatok
meg a kudarcok után, fel kell állnom és addig kell küldenem, amíg el nem jön,
az-az idő mikor végre boldogan élhetjük az életünket. Elfelejteni sosem fogom
tudni őket, de nem is akarom, amíg világ a világ megőrzöm őket emlékeimben
olyanoknak amilyenek voltak. Justin elvált tőlem, homlokát az enyémre helyezte,
és a szemembe nézett. Olyan volt a tekintete, mint, aki menten felfalna.
-
Tudod, a közeledben, nagyon nehéz nekem. – mondta, és ajkába harapott. Nem
értettem hirtelen mire akar kilyukadni.
-
Bárcsak én is a fejedbe látnék. – mondtam, amire ő egy mosolyt eresztett
szájára.
-
Szerintem jobb, ha inkább nem látod, milyen káosz van ott. – elemelte
fejét enyémtől, és ajkát a homlokomra tapasztotta. Mikor elvette egy cuppanás
hagyta el száját. Szinte égett az a hely ahol az imént az ajkai jártam. Nem
rossz érzés volt, hanem kifejezetten jó. – Ha a közeledben vagyok, uralkodnom
kell magamon, hogy ne döntselek kapásból az ágyra. Tudom, hogy nagyon nehéz
neked és nem akarok olyat csinálni, amit te nem szeretnél. – a szex-re célzott.
-
Az előbb én – kezdtem el, de közbe szólt.
-
Nem, az előbb nem engem akartál. – mondta. – Az előbb csak arra vágytál, hogy
felejts. Lehet, hogy fiú vagyok, de én nem tartozok az olyanok közé, akik csak
azért szex-elnek, mert jó. – teljesen megértettem azt, amiket mond, és igaza
van. Csak felejteni akartam csakhogy most másodpercek alatt változott meg az
érzés, ami bennem van. Amiket mondott hatással voltak rám. Már csak egy valamit
akartam mondani neki.
-
Szeretkezz velem!1 – úgy éreztem, hogy a szex az egy kicsit erős szó
így maradtam ennél. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy akarom őt
minden egyes porcikájával együtt. Az, hogy ennyire uralkodnia kell mellettem,
az most csak még jobban feltüzelt. Pár perccel ezelőtt még könnyek záporoztak
szememből, most pedig azt várom, hogy Justin reagáljon az előbbi
kijelentésemre, és az ágyra döntsön.
-
Biztos, hogy – belekezdett a mondatába, de most én szóltam közbe.
-
Justin, biztos vagyok abban, hogy ez a megfelelő pillanat. Most nem felejtésre
vágyok, hanem rád. – amint befejeztem a mondatomat, Jus megragadta csípőm,
megfordult velem, és rá döntött az ágyra. Ahogy láttam, hogy fölém mászik,
átfutott rajtam a félelem. A legutóbbi alkalom jutott eszembe. Az, amit soha
többet nem akarok átélni. Ahogy megéreztem, hogy Justin olyan óvatossággal és
gyengédséggel helyezi ajkait enyémre, a félelmem elszállt. Legbelül éreztem,
hogy Justin nem fogja engedni, hogy a farkas énje kezdjen uralkodni rajta. Szája
játszadozott az enyémmel, és olykor-olykor még meg is harapta alsó ajkamat. Amivel
igencsak beindított. Két kezemmel elkaptam tarkóját, és olyan közel húztam
amilyen közel csak lehetett. Ahogy közelebb vontam, nem törődött tovább a
számmal. Éreztem leheletét az orrom és az ajkam között. Szemeink csak egymást
nézték. Sosem láttam még ilyen gyönyörűnek a szemeit. Csillogott, és ahogy
engem nézett, legszívesebben elolvadtam volna. Bal alkarjával megtámaszkodott a
fejem mellett, a másikkal viszont a hajammal kezdett játszadozni. Az ujjára
tekerte, azután pedig hagyta, hogy lehulljon vissza a többi közé. Csakhogy ő
még eközben is a szemeimet nézte, és olyan közel volt, hogy ajkaink súrolták
egymásét. Ahogy megnyalta felső ajkát, a közelség miatt az enyém is nedvessé
vált. Ujjaim, amik a tarkóján hevertek, behajlítottam, és körmeimet bőrébe
mélyesztettem. Nem annyira, hogy fájdalmat okozzak neki, csak annyira, hogy
legalább még 1 centi métert közelebb vonjam magamhoz. Amivel, sikerrel is
jártam. Szája enyémre tapadt, egy kicsit még biccentett balra a fején, azután felső
ajkamat az övéi közé vette. Kinyitotta a száját, és nyelvét ismét éreztem
ajkamon. Amint végig húzta az előbb említett helyen, rá támadtam, mint egy
puma. Úgy éreztem most fejeztük be a játszadozást, amit Justin nem engedett.
Fejem, amit felkaptam, hogy hozzájussak szerelmem ajkaihoz, hirtelen a
homlokomhoz érő ujjak visszanyomták a puha ágyra.
-
Nem. – mondta, Justin. – Ne légy olyan mohó. – és közben egy mosoly hagyta el a
száját. – Hagyd, hogy férfi legyek, és én irányítsak. – ettől a mondatától
nekem is mosoly jelent meg az arcomon. Szóval irányítani akar? Biztos vagyok
abban, hogy csak jobban fel akar izgatni, amivel már most elég jól áll. – Mit szólnál,
ha megszabadítanálak ettől a kabáttól, és azoktól, amik alatta vannak? – kérdezte,
és közben felemelte a szemöldökét.
-
Ideje lenne, már kezdek meggyulladni. – mondtam, mire Jus már a kabátomon lévő
cipzárra helyezte ujjait, és egyre lejjel húzta, míg az aljához nem ért. Bal
keze, amivel eddig a fejem mellett támaszkodott, feltolta vele magát, felállt
az ágy elé, és felém nyújtotta kezét. Tenyerem az övébe raktam, és olyan
gyorsan rántott fel fekvő pózomból, hogy egy másodpercre megszédültem, de mivel
Jus tartott így nem fenyegetett az a veszély, hogy összeesek. Miután már
stabilan álltam szerelmemmel szemben, ő vállamhoz ért mint két kezével, és
letolta rajta a kabátot, ami szép lassan a földre esett. A következő ruhadarabom
az egy fekete pulóver volt, ami alatt már csak a melltartóm helyezkedett. Persze
az is fekete, mint minden egyes ruha rajtam. Marko temetése miatt voltam tetőtől
talpig feketében. Egyszer még az is megfordult a fejemben, hogy a hajamat is
befestetem feketére, de valahogy inkább elvetettem. Persze csak azért volt
ilyen ötletem, mert Marta megtette. Aranybarna haját feketére váltotta, csakis
Marko miatt. Mire észbe kaptam Justin már húzta a pulcsimat felfelé, és közben
direkt hagyta, hogy ujjai végig szántsák csupasz oldalamat. Kezeimet fülem mellé
emeltem, hogy ki tudjak bújni a ruhámból. Ahogy a karjaim és fejem kijutottak a
lyukakon, hajam visszaomlott vállaimra. Akaratlanul is, de tekintetem a
mellemre tévedt. Halványan ugyan, de látszottak azok a sebek, amik Jus karmai
miatt keletkeztek. Visszanéztem rá, és ő is ugyan azt a helyet nézte, amit az
imént én. Ujjaival felém nyúlt, és végig simította azokat a kis sebhelyeket.
Azután ajkai is hozzá értek. Először megremegtem, és utána éreztem milyen jó
érzés is, ahogy száját végig húzza a hegeken, és apró csókokkal jutalmazza azokat.
Mellkasomról, felvándorolt nyakamra, és ott is elidőzött a harapás nyom körül.
Mély levegőket vettem, és becsuktam szemem. Annyira élveztem mindezt, hogy
szívem néha kihagyott egy ütemet, és a levegőt is szaporábban kellett vennem. Nyakamon
egyre feljebb húzta ajkát, mindaddig még el nem érte a szám sarkát. Tenyere
csupasz csípőmre tette, míg a másik a tarkómat tapintotta meg. Oda húzott
magához, és száját az enyémre nyomta. Ajka azonnal szétnyílt, és nyelve
próbálta magát átpaszírozni szám között. Amit rögtön megadtam neki. Szétnyílt
számba, nyelve azonnal becsúszott, és az enyémet kereste. Mihelyst megtalálta,
birtokolni kezdte, ahogy már az egész testemet. Mindent hagytam. Hagytam, hogy
férfi legyen, és irányítson. Minden egyes mozzanatával, tudatosította bennem,
hogy ő már nagyon is tudja a dolgát. Kezemmel keresni kezdtem a kabátjának a
cipzárját, amit csukott szemmel csak kitapogatni tudtam. Ahogy megtaláltam
lehúztam, és ugyan úgy, ahogy Justin csinálta velem próbáltam lehúzni róla, de
nem ment, mert kezeit még mindig rajtam tartotta. Csak erre kellett gondolnom,
és Justin már is levette rólam kezeit, vállához ért, ahol az én kezem is hevert.
Rántott egyet kabátján, valószínű lehúzta magáról, és hagyta, hogy a földre
essen. Elvált tőlem, és alig telt el egy másodperc már hiányzott, az ajka. Szemeim
kinyíltak, és láttam, hogy szerelmem, épp a felsőjétől szabadult meg, amit hátra
hajított. Azután pedig a nadrágját rángatta le magáról, és persze jött vele
együtt a cipője, és a zoknija is. Ahogy megszabadult ruháitól és
kiegyenesedett, én azon nyomban neki rontottam. Most hagyta. Az a látvány, amit
a csupasz felsőteste nyújtott, jobban felvillanyozott, és egyre jobban akartam
őt! Csókoltuk egymást egyre hevesebben. Jus keze a fenekemre vándorolt, és
felemelt. Lábammal átkulcsoltam derekát, ő pedig hátrálni kezdett velem.
Éreztem, hogy rá térdel az ágyra, és körülbelül, úgy az ágy közepénél, óvatosan
lefektetett rá. A párnán találtam fejem, és éreztem, hogy szerelmem, csípőjét
az enyémnek nyomja. Kezeimet lapockájához kaptam, és körmeimet ismét belé
vájtam. A csókunk közepette pedig ajkaimon egy nyögés hangzott el. Szánk még
összeért így éreztem, hogy Justin száját pedig egy mosoly hagyja el. Adott egy
apró csókot ajkamra, és elindult lefelé. Szemem nem nyitottam ki, mert tudtam,
hogy az élvezettől ismét lehunynám. Szája csupasz bőrömön vándorolt ide-oda. Derekán
összekulcsolt lábamat, leengedtem, hogy ne akadályozzam a mozgását. Mellem között
húzta végig száját, és mivel megakadt a melltartómban, egyszerűen a hátam alá
nyúlt kikapcsolta, és hallottam, hogy a szoba szinte messzebbi részére
hajította. Tovább haladt lefelé, már a köldökömnél járt, mikor kezei közé fogta
csípőm, felemelte egy kicsit, és nadrágom feletti csupasz részt végig csókolja.
Megremegtem, és egy olyan mély levegőt vettem amilyet csak tudtam. Szája eltűnt
bőrömről, és éreztem, hogy a nadrágom már csusszan is le rólam. Felnyitottam
szemeim, és Jus már a földre dobta, a nadrágom, cipőm, és a zoknimat. Visszamászott
hozzám, és a szemembe nézett.
-
Ha abba akarod hagyni, akkor most szólj. – mondta, csakhogy én már nem akartam
abba hagyni. Tovább akartam csinálni, mert úgy érezném igazán, hogy egyek
vagyunk. Megfogtam arcát, és egy csókot nyomtam rá. Ezzel tudattam vele, hogy
mit akarok. Ja, meg persze ha még mindig figyeli a gondolataimat, akkor tudja is,
mit akarok. Elhúzódott tőlem, és az egyik fiók felé nyúlt. Kihúzta, és egy kis
kutatás után elővett egy óvszert. Kinyitotta, mellém feküdt, és két mozzanattal
letolta alsónadrágját, hogy felhelyezze a védekező eszközt. Amíg ő pár
másodpercre lefoglalta magát az előbb említett kellékkel, én addig a bugyimhoz
nyúltam, és elkezdtem lehúzni magamról. Nem sokáig jutottam el, mert Justin a
kezemre rakta az övét ezzel pedig arra utalt, hogy hagyjam ezt is rá. Amit meg
is tettem. Lassan húzta le rólam, és én közben felemeltem lábam, hogy segítsem
a munkáját. A bugyimat is felírhatjuk az elhajított ruhadarabok közé, ami az
íróasztal tetején kötött ki. Szerelmem nem totojázott, ismét fölém mászott, és
két lábam közé helyezkedett be. Már éreztem alul igen csak férfias nemi szervét.
Annyira kívánom már őt, hogy azt szavakba nem tudom elmondani. Justin ismét bal
alkarját a fejem mellé helyezte, a másikkal, pedig lenyúlt, és már éreztem,
hogy kezd belém hatolni. Ahogy beljebb csúszott, egyre kellemetlenebb és fájóbb
érzés nyílalt belém. Belemarkoltam a paplanba hátha elmúlik a fájó érzés. Csakhogy
nem történt semmi. Úgy éreztem mintha ez lett volna az első alkalom, pedig nem
így volt. Igaz, hogy már elég rég volt az a dolog, de akkor sem kéne ennyire
sajognia.
-
Fáj? - kérdezte.
-
Nem. - mondtam, elhaló hangon, és szemem összeszorítottam.
-
Ne, hazudj. - mondta, és kezével nyugtatóan elkezdte simogatni az arcom. Justin
most nem moccant meg bennem. Csak simogatott. Mikor már úgy éreztem, nem érzek
annyi fájdalmat, megszólaltam.
-
Folytasd. – csókot lehet ajkamra, és éreztem, hogy tovább kúszik bennem. Minden
izmom megfeszült, és próbáltam nem a fájdalomra gondolni, hanem arra, hogy
szerelmemmel végre olyan közel vagyunk egymáshoz, amilyen közel csak lehet.
