27.fejezet

Sziasztok.: ) Megjött a folytatás. Bocsi, hogy megint ilyen soká hoztam, de semmi idő nem volt az írásra.: ( Ez a is egy kicsit rövid lett, de remélem azért még olvassátok, és tetszik is. Komikat várok most is, és az előzőeket is nagyon köszönöm.: D Puszi<3

~Ann.xd

Nem fogom hagyni, hogy megtegye. Most már nem egy álomban vagyunk így megtudom, és meg is fogom védeni, az életem árán is.

- Tudom, hogy szereted – mondta Aiden. – így segíteni fogok megvédeni. – állt fel a kanapéról, és szembe állt velem. – Még van 6 napunk. – úgy mondta ezt mintha az olyan sok idő lenne. Az idő vészesen fogy, egy perccel mindig közelebb vagyunk, a telihold éjszakájához.

- Egyszer már majdnem sikerült neki megölni. – mondta Trent. – Még jó, hogy Aidennel ott voltunk. – erre felkaptam a fejem és barátomra néztem, aki gyilkos tekinteteket vetett Trent felé.

- Mi van? – néztem egyszer Aidenre, utána pedig Trentre. – Miről beszél? – néztem most csak legjobb barátomra.

- Nem akartam, hogy tudj erről. – mondta, azután Trentre nézett. – 34 éves vagy, mégsem tanultad meg, tartani a szád? – szemeivel ölni tudott volna. Trent lesütötte szemét, mint aki megbánta.  

- Aiden! – szóltam neki. Elég volt rá néznem, és már beszélni is kezdett.

- Emlékszel mikor nagyon elbántam veled az erdőben? – elgondolkoztam. Eszembe jutott, Zoe nagyon meg is ijedt mikor vissza értem hozzá, véresen. Bólintottam. – Az nap este, Zoet kicsalták a házból. Trentékkel éppen az erdőben kószáltunk, mikor meghallottam Zoet. Mikor oda értünk, már meg volt kötözve, és egy csuklya volt a fején. – csak hallgattam, amit mond. Miért nem tudok én erről? -  A földön heverő íjával lőttem meg az éppen vele elfutó férfit. Miután Trent a kocsihoz szaladt Zoeval, én hátulról fedeztem őket.  - a kezében heverő sörös üveget forgatta. – Trent elfedte a gondolatait, hogy te ne lásd. – akkor már értem miért voltak annyira összekuszálva a gondolatai. Eszembe jutott minden arról a napról. Akkor kapott pánik rohamot.

- Mi volt ennek az értelme? - néztem Aidenre. – Minek kellett ezt elhallgatni?

 - Védeni akartalak. – nézett rám. - Tudtam, ha megtudod, akkor elmész Davonhoz. – mondta.

- Amit most meg is teszek! – mondtam határozottan. Sarkon fordultam, kinyitottam az ajtót, és kiszáguldottam rajta. A zene még mindig bőmből, némelyik ember alig állt a lábán, de még mindig vedelte a sok piát. Mindenen és mindenkin átgázolva jutottam ki a parkolóig. Elő vettem, slusszkulcsomat kinyitottam az ajtót, bepattantam, beindítottam a motort, és padló gázzal indultam el.  Még farkas hallásommal hallottam, hogy Aiden utánam kiabál, de nem érdekelt. Úgy tűnik, az idegességtől érzékszerveim kezdenek élesedni, ami azt jelenti, hogy átfogok változni. Szorosan fogtam a kormányt, és már éreztem ujjaim hegyén, hogy karmaim utat törnek maguknak. A visszapillantóba nézve, már a fülem is hegyesedni kezdett.  A szemem már sárgán izzót és agyaraim kibújtak helyükről. Az a kis szőr is, ami mindig elő bukkan pár helyen, főképp a kézfejemen és az arcomon, az is elő merészkedett. Pusztítani akartam, méghozzá Davont akartam elpusztítani. Dudálást hallottam meg, és egy autó mellém száguldott. Az anyós ülésről Aiden nézett vissza rám, és azt mutogatta álljak meg. De ahelyett, hogy megálltam volna, még jobban a gázra tapostam. Haragudtam rá és a mellette ülő Trentre is. Elhallgattak előlem valamit, ami fontos volt. Még nagyobb harag töltött el mikor az álmomra gondoltam. – Justin. – jött egy ártatlan női hang, amit ezer közül is felismernék. – Tudom, hogy már késő van, és igazából azt sem tudom, hogy most hallasz-e, de ha igen akkor tudd, hogy nagyon hiányzol. – melegség áradt szét testemben. Az autó lassulni kezdett, mivel a lábamat fokozatosan emeltem el a pedálról. Mikor a kocsi teljesen megállt, a fejemet a kormánynak döntöttem. Már ez a második eset, hogy a puszta hangja, amit a fejemben hallok, lenyugtat.

- Justin. – jött a hang miközben kinyílt az ajtó. – Nem vagy normális. – mondta Aiden, de én még mindig nem emeltem fel a kormányról a fejem. – Több mint 120-al száguldottal, és ha ez még nem lett volna elég, még át is vagy változva. – felemeltem a fejem, és rá néztem.

- Már nem. - arcán meglepettséget láttam.  

- Meg találtad a pontot. – mondta és mosoly fakadt arcára. - Mi az? – kérdezte.

- A hangja. – mondtam, erre Aiden homlokát ráncolta. – Zoe hangja.

„Zoe szemszöge”

Ez a nap, számomra egy kín volt. A Justinnal töltött este miatt, semmit nem aludtam, és így kellett túl élnem az egész napot.  Pont ezen a napon kellett Jennának olyan kegyetlennek lennie, hogy mikor már mindenkit elengedett, engem még ott tartott, hogy pakoljam össze a fegyvereket. Körű-belül 10 perce végeztem, azután felküzdöttem magam a csigalépcsőn, és a szobámba érve az ágyra dőltem. Még mielőtt elaludtam volna, muszáj voltam letusolni, mivel olyan szagom volt, mint egy borznak. A fürdőbe mentem, ami két ajtóval volt odébb. Levettem piszkos ruháimat, megengedtem a vizet és beálltam a zuhanyzó közepére. A meleg vízcseppek ellepték egész testem. Fejemet is a zuhanyrózsa alá tartottam, hogy a hajam is vizes legyen. Mikor elkészültem, visszavonultam a szobámba, ismét rádőltem az ágyra, de most be is takaróztam. Hiányérzetem támadt. Hiányzott Justin közelsége. Már alig vártam, hogy újra lássam, és a karjaiban lehessek. Úgy gondoltam üzenek neki, ha már úgy is belelát a gondolataimba. – Justin. – mondtam magamban. - Tudom, hogy már késő van, és igazából azt sem tudom, hogy most hallasz-e, de ha igen akkor tudd, hogy nagyon hiányzol. – miután ezt elmondtam magamban, lehunytam szemem, és szinte rögtön elnyomott az álom.

- Ébresztő. – mondta valaki az arcomat simogatva. Lassan nyitottam ki szemem, és nagyanyám állt előttem. – Jó reggelt kincsem. – mosolygott.

- Szia, nagyi. – mondtam, felülve az ágyon.

- Mit szólnál, ha eljönnél velem ma vásárolni? – mosolygott még mindig.

- Vásárolni? – kérdeztem vissza.

- Igen, be kell szereznünk néhány dolgot a telihold előtt. – és én még azt hittem a vásárlás alatt a ruhákat ért, de hülye vagyok. Bólintottam.

- Akkor öltözz, addig én lent megvárlak. – Míg a nagyim kiment, addig kimásztam az ágyból és öltözni kezdtem. Sötétkék farmer, fehér póló, szürke kardigán és egy pár fehér tornacipő mellett döntöttem. Hajamat kiengedve hagytam, csak egy tincset csatoltam oldalra. Egy kis szempilla spirált is raktam pilláimra, aztán már indultam is. Mikor leértem, nagyanyám a nyitott ajtónál állt.

- Mehetünk. – értem oda mellé.  

- Szállj be. – mutatott a Jeep-re a ház előtt. Úgy is tettem, ahogy a nagyi mondta, beszálltam, rá 2 másodperce, ő is beszállt és indultunk.

15 perc autókázás után, megérkeztünk a szomszéd városba. Mama leparkolt egy bolt előtt, és kiszállt a kocsiból, így én is követtem a példáját. A kisboltra néztem, aminek a neve „Gyógynövények” volt.

- Itt mit veszünk? – kérdeztem, és közben rá emeltem tekintetem.

- Egy jó barátomé a hely. – mondta. – Ő állítja nekünk elő a sisakvirág folyékony változatát. Ami alatt azt értem, hogy megfőzi a virágot, és mi könnyebben bánunk el az alakváltókkal.

- Rájuk borítjuk, azt a löttyöt?  - kérdeztem.

- Dehogyis, az pazarlás lenne. – mondta. – Egy injekciós tűbe rakunk a szerből és belefecskendezzük a testükbe. 1 perc alatt hat, és a farkasnak vége. – elégedett mosoly ült ki arcára. – És ilyen helyzetben még a gyógyulásuk sem indul be. – nem hittem a fülemnek. Justin jutott eszembe. Nem tudom, mit csinálnék, ha kapna ebből a halálos szerből. – Ne, de menjünk, mert még pár helyre el kell mennünk. – mondta és már be is lépett a bejáraton. 10 percet töltöttünk el bent. Mr. Jones, bár már olyan öreg, mint az ország út, de nagyon kedves ember. Még két helyen voltunk, ahol fegyvereket vettünk, most már az utolsó helyre érkeztünk, ahová a nagyim azt mondta ne menjek be, mert az eladó nem szereti az új embereket. Valami fura fickó lehet, ha nem szeret ismerkedni. Nem ellenkeztem nagyanyámmal, amíg ő bement én kint megvártam. Mivel már a kocsiból kiszálltam, úgy döntöttem, hogy elsétálok a sikátorig és vissza. Pár perc alatt oda értem, és mikor fordultam volna vissza a másik oldalon, a kirakatban, megláttam egy gyönyörű vörös ruhát. Azt csodáltam, amíg valaki számra tapasztotta kezét, és a sikátorba húzott.