22.fejezet

Sziasztok meghoztam a folytatást.: ) Köszönöm a feliratkozóknak és a komizoknak nagyon jól esik.: )) erre a fejezetre is várok komikat. remélem tetszeni fog .: ) Puszi<3

~Ann.xd 

Lábaim az ajtó felé igyekeztek. Kijutottam egészen a bejárati ajtóig és ott várt az, amire soha az életben nem számítottam volna. 

Ott állt ő egy fegyverrel a kezében. Ha nem a saját szememmel látom, akkor biztosan nem hinném el. A nagymamám volt. Ő állt pár lépéssel előttem. Akit eddig halottnak hittem él nagyon is él. Egyenesen a szemembe nézett. Semmit nem tudtam mondani vagy épp tenni. Ott álltam és a halottnak hit mamámat néztem. Semelyikünk nem kezdeményezett. Ő csak állt, de egy idő után szorosabban megmarkolta a fegyverét kinyitotta az ajtót és elsietett. Pár másodpercig még ott álltam csak utána indultam meg, hogy kövessem nagymamámat. A sokk hatás miatt lemaradtam. Mikor kiléptem az ajtón nem tudtam merre induljak el. Mehettem volna jobbra vagy balra, de én egyenesen indultam el. A ház az erdőben volt. Ahogy futottam az ágak tépdesték ruhámat. Bár nem tudtam hova megyek csak azt tudtam, hogy meg kell találnom és meg kell, tudjam miért hitette magát halottnak. Szaladtam és szaladtam, amíg egy gallyban meg nem botlottam és előre nem zuhantam. – A franc vinné el! – mondtam ki hangosan. Kezeimre támaszkodva álltam fel mikor kiegyenesedtem hátulról valaki elkapta a kezem és a ház felé húzott vissza.

- Te meg mit keresel idekint? – ahogy rá néztem láttam, hogy Marko az. Ruháján szakadások arcán karmolások kezében egy tör, ami csupa vér volt. – Hogy jutottál ki? – tett fel még egy kérdést, de egyikre sem válaszoltam. Gyors lépteit alig tudtam követni, de egy pillanattal később megállt és körül nézett. – Búj el most! – parancsolta rám és ellökött egy egyik irányba. Visszanéztem rá mert nem tudtam miért csinálja ezt. – Menj már! – megfordult így csak a hátát láttam. Ott állt mintha várna valamire vagy inkább valakire? Megfordultam és az egyik fa vastag törzse mögé bújtam. Kilestem a fa mögül és láttam, ahogy egy fickó előlép a bozótból. Egymással szemben álltak, amíg a férfi meg nem szólalt.

- Véged vadász. – arca olyanná vált, mint amilyen Granté. Ő is az, egy alakváltó.  Egymás felé iramodtak. Mikor elérték egymást a fickó karmaival egyesesen Marko combjába szúrta és ellökte magától. A földre zuhant, de nem adta fel talpra kényszerítette magát és ismét elindult felé. Tőrével hadonászott, ami párszor meg is sebezte a férfit. Hol Marko hol a másik személy volt fölényben. Mindketten sok sebet szereztek, de amíg Markon már látszott, hogy egyre fogy az ereje a férfin nem. Ahogy egymásnak mentek egyszer csak megálltak mind a ketten. Elképzelni sem tudtam most mi történik. De mikor megláttam, hogy Marko lába hagyja el a talajt szemeim kitágultak és szám „o” betűt formált. Egyre magasabbra került és akkor vettem észre, hogy az alakváltó karmait a hasába mélyesztette és így emeli a magasba. Marko kezéből kiesett a tör és látszott, hogy már elhagyta ereje. A férfi egyik pillanatról a másikra úgy hajította el Marko testét mintha az egy toll pihe lenne. Majdnem mellettem ért földet. Rá néztem azután a fickóra. Úgy éreztem itt az idő elő bújnom a fa mögül. Markot néztem miközben elő jöttem és neki még annyi ereje volt, hogy azt mondja nekem.  – Ne csináld. – nem foglalkoztam vele valami olyat éreztem legbelül, amit még soha. Megvédeni. Igen azt akartam megvédeni Markot még mielőtt megölné. Hogy fogom csinálni, hogy magam se haljak meg? Azt nem tudom, de ezt érzem helyesnek. Rá néztem és mintha már várta volna, hogy elő jöjjek a rejtekhelyemről. Közeledni kezdett felém. Arca visszaváltozott emberi valójává. Még két lépés volt köztünk, de ő megállt és nem jött tovább.

- Itt helyben meg kellene, öljelek, de nem érsz meg annyit, hogy a fejemet vegyék miattad. – mondta megfordult és eltűnt ott ahonnan előjött. Azt a pontot néztem ahol távozott. Meghallottam, hogy Marko nyög egyet oda siettem hozzá és letérdeltem mellé. Mikor megláttam a hasán lévő sebet egyből Justin jutott eszembe. De amíg Justinnak karmolás volt mellkasán Markonak a hasán lévő öt lyukból szivárgott a vér. Csak hogy amíg Justin így is úgy is túlélte volna Marko nem valószínű. Kezemet a hasán lévő sebre tettem, hogy ne tudjon annyi vér távozni szervezetéből.  

- Úr isten! – visított fel valaki a hátam mögött. Megfordultam. Marta az iker testvére állt pont azon a helyen ahol én bujkáltam. Oda rohant. Szinte ellökött testvérétől.  – Marko tarts ki. – és ő is a hasán lévő sebre helyezte kezét. Még páran előbukkantak köztük a nő, aki reggel ébresztett és Eric is.

- Marta állj, odébb el kell vinnünk a kórházba Mr. Rosshoz. – mondta neki és közben a lány tekintetét fürkészte.  – Jobban lesz. Higgy nekem. – azzal odébb tolta Martat. Eric intett a fejével és két társa segítségével felemelte a földön vérző fiút és elindultak vele. – Jenna Raul vigyétek őket vissza a házba. - mondta Eric még utoljára hátra fordulva. Ott ültem a földön és a kezemet bámultam, ami csupa vér volt. Marko vére tapadt kezeimhez. Ha meghal az is az én bűnöm lesz, ahogy Riley és a másik lány halála. Lehet, hogy aki eddig azt mondta, hogy az alakváltók rosszak igazuk volt. Az iménti fickó zokszó nélkül megölt volna. De a kérdés is felmerül bennem. Miért nem tette meg? Igaz úgy jöttem ki a fa mögül, hogy megvédem Markot, de tudom, hogy úgy sem sikerült volna. Miután szem tanúja voltam, hogy egy ilyen alakváltó vagy inkább farkas embernek mondanám majdnem megölt egy embert igaz védekezett meg minden, de akkor is arra a döntésre jutottam, hogy nem lesz több ilyen. Nem fogok egy fa mögött sem bujkálni többet harcolni fogok és megvédem magam és ember társaimat. Eszembe jutott az sms amit még Justin Aidentől kapott. Elpusztíthatja fajunkat. Ha ez igaz, akkor én leszek a legerősebb vadász. De nem fogok öldökölni. Bosszút állok azokon, akik megölték barátnőmet, és akik engem is el akarnak tenni láb alól.

- Állj fel megyünk. – mondta Raul, akinek szintén karmolások voltak az arcán Jenna és Marta sem volt ez alól kivétel csak én. A két lány már elindult így én is felálltam és elindultam utánuk. Már a háznál voltunk felnéztem a verandára és ismét megláttam őt, a nagyit. Mellette Mrs. Woods állt.

- Mindenki menjen be a házba. – mondta Mrs Woods és ő is elindult a ház belseje felé. Kint maradtam egyedül a hazug mamámmal.

- Gyere ide kincsem. – mondta és felém nyújtotta a kezét.

- Mégis mire jó ez? – öntött el a düh. – A családod halottnak hisz te viszont élsz. – kiabáltam vele. – Miért csináltad ezt?

- Ne ordíts. – mondta higgadtan. – Mindent elmagyarázok, ha ide jössz végre. – mutatott maga mellé. Oda mentem hozzá és belekezdett a meséjébe. A legtöbbször mondott- mondata az volt, hogy miattunk tette, hogy nekünk ne essen bántódásunk. Mint az is kiderül a nagyapával is egy ilyen lény végzett még a születésem előtt. Mikor megkérdeztem, hogy mégis hogy tudta magát halottnak tetetni csak annyi volt a válasza. – Pénzzel mindent meg lehet oldani. – haragudtam rá, de legbelül tudtam, hogy jól cselekedett. Beszélgettünk még egy darabig majd mi is bementünk a házba, amíg ő lent maradt én felmentem a szobába, hogy lepihenjek, de egyszerűen nem ment. Egy ideig Marko azután Justin járt a fejemben. Még is mi lesz velünk, ha én vadász leszek? Abban biztos vagyok, hogy őt soha nem fogom bántani egyszerűen nem, tudnám megtenni. Egy olyan érzés tört rám mintha Justin a közelemben lenne. Felpattantam az ágyról és kinéztem az ablakon, de nem láttam semmi mást csak az erdőt. Honnan jön ez az érzés?  Vajon Justin most a gondolataimban van és minden hall, amire csak gondolok?  Ha igen akkor ezt is hallania kell. Köszönöm, hogy eddig vigyáztál rám, de mától kezdve nem lesz rá szükségem.            

2 hónap múlva