A mai részben sok minden kiderül. pl: arról Rileynak miért kellett meghalnia meg arról, hogy Justin miért juttatta kórházba Zoet.: ma is várok komikat : ) jó sz.: )
~ Ann.xd
- Ki volt
az? – tudni akartam legalább ezt. Rá néztem a szemeim már könnyesek voltak. Nem
válaszolt csak nézett rám. – Mond már
el! – kiabáltam rá síros hangon.
- Én.
- Én. –
teljesen ledermedtem a szívem kihagyott egy ütemet. Ő? Még is milyen viccet űz
belőlem? – Hidd el nem akartam, hogy bajod essen.
- Nem… nem –
ráztam a fejem. – az nem lehet. Teljesen össze voltam zavarodva nem volt értelme
ennek. A nyakamhoz nyúltam a sebhelyhez. Azt mondták egy állat harapott meg. És
most kiderül, hogy Justin. De, hogy csinálta, hogy annyi vért veszítettem?
Emberi foggal ilyet csinálni lehetetlen. Még mindig gyenge volt, de még is
felállt az ágyról és felém közeledett. – Ne gyere közelebb. – raktam magam elé
a kezem. És ő úgy is tett, ahogy én mondtam megállt és nem jött tovább.
- Nem
akarlak bántani. – mondta. – Elmondom mi történt lehet, hogy a tudomásukra jut,
de most már tudnod kell. – csak néztem rá nem tudtam semmire sem gondolni. –
Mikor először találkoztunk már akkor valami nagyon megfogott benned. A második
találkozásunknál Riley említette azt az álmot, amire te csúnyán néztél rá.
Észrevettem a karodon azt a nyomot és rögtön tudtam, hogy életveszélyben vagy. –
tenyerét oda tette a mellkasán lévő sebre. – Azután ott volt az a betörő, aki
nem is betörő volt, hanem egy rosszabb ember. Akkor szántam rá magam, hogy
megfoglak, védeni. Ezért mikor a barátnőid ott hagytak a háznál visszamentem. –
innen már nem mondta tovább.
- Mit
csináltál velem? – kérdeztem halkan. – Mi vagy te? - felpillantott rám. Arcán a
karmolások ellenére is láttam, hogy kétségbe esett volt. Ismét a földre
pillantott és mikor visszanézett rám a szemei vörösek voltak. Megijedtem és egy
lépést hátráltam. - Vámpír. – mondtam magamban.
- Nem vagyok
vámpír. – micsoda? Akkor meg mi az isten? – Alakváltó vagyok, vagyis csak
leszek. – hová csöppentem.
- Miért
vörös a szemed? – még mindig alig hittem szemeimnek.
- Az olyan
alakváltóknak, mint én vörös a szemük. – egyszerűen csak kérdezni tudtam minden
tudni akartam. – Mikor augusztusban telihold lesz, akkor fogok átváltozni és
onnantól kezdve sárgák lesznek a szemeim.
- Te is embereket ölsz majd? – nem tudom miért
úgy éreztem nem kell elrohannom onnan, mert nem eshet bántódásom.
- Dehogyis.
– mondta. – Téged sem akartalak megölni csak kórházba jutattni így tudtalak csak
megvédeni. És sajnálom, hogy elvettem az emlékeidet, de nem volt más
választásom. – ő vette el? – Ha felépülők, akkor segítek neked visszaemlékezni
és akkor mindent tudni fogsz.
- Még egy
dolgot tőled akarok hallani. – kérdően nézett rám. – Hogy csináltad ezt? –
mutattam a nyakamra.
- Beléd
haraptam ezekkel. - mikor kinyitotta a száját szemfogai nőni kezdtek. Pár
másodpercig nyitva tartotta a száját majd visszacsukta. – Ha visszajönnek az
emlékeid
akkor
emlékezni fogsz arra miután megtettem azt mondtam. Minden rendbe jön. – hittem neki mindenben. Valahol leg mélyen
éreztem, hogy tényleg nem akar(t) bántani. Hiszen akkor miért védett volna meg
attól a valamitől.
- Vörös a
szemed és nagy szemfogaid nőnek. – néztem rá. - Még valami?
- A sebeim
gyorsabban gyógyulnak. – nézett a mellkasára. - Ha teljes alakváltó lennék,
akkor már rég begyógyult volna.
- Miért nem
vagy teljes? – mindenre rá kérdeztem, amit nem értettem.
- Mikor
betöltjük a 19. életévünket kapunk egy kis ízelítőt az erőből, ami majd a miénk
lesz. – mesélte. – Onnantól számítva 6 hónapot kell várnunk. – Justin leült a
fotelba, mert hiába alakváltó vagy mi még akkor is gyenge. – Mikor a 6.
hónapban vagyunk, már csak a teliholdat kell megvárni és megtörténik a teljes
átalakulás.
- Mivé
alakulsz át? – erre még nem jöttem rá. Igaz, hogy már sok mindent mondott el,
de ha nem vámpír piros szemmel és agyarakkal, akkor mi?
-
Farkasember. – a döbbentség az arcomra volt írva. Most már értettem, hogy a
tegnapi ember vagy alakváltó, vagy mi, hogy tudott olyan gyorsan futni. És most
már tudnom kell azt is, hogy ki ölte meg barátnőmet.
- Ki végzett
Rileyval? – és akkor esett le. Justin azt mondta, hogy azért juttatott
kórházba, hogy engem megvédjen, mert életveszélyben voltam. Ami azt jelenti,
hogy nem Rileynak kellett volna meghalnia, hanem nekem?
- Nehogy
elkezd magad hibáztatni. – mondta Justin. – Nekem kellett volna a barátnőidre
is gondolnom. Megint döbbenten néztem rá nem csak azért, hogy nekem kellett
volna meghalnom, hanem amiatt is, hogy kimondatlan kérdésekre válaszol.
- Te –
kezdtem bele.
- Igen hallom a gondolataidat nem mindet, de
hallom. – atyaisten. Akkor többet nem gondolhatok semmire.
- Ne
hülyéskedj már. – mosolyodott el. – Csak ha rá koncentrálok, akkor hallok.
- Akkor most
eléggé koncentrálsz.
- Valahogy
úgy. – rám nézett. – Tudni akarom, miket gondolsz.
~ Rólad? - mondtam, magamban.
- Meg úgy
mindenről.
~ Tudod, mit mond el ki és miért akart megölni. –
mondtam még mindig magamban.
- Te lettél
volna az áldozatuk. – mondta. – De mivel nem voltál azon a helyen ahol lenned
kellett volna és Riley volt ott őt vitték magukkal. – rossz volt mind ezt
hallgatni, de mivel azért jöttem ide, hogy kiderítsem mi történt muszáj,
leszek. – A lábát azért választották el testétől, mert így lett belőle áldozat.
Ha csak megölték volna, akkor csak egy szerencsétlen lett volna, aki meghalt,
de így nem. A lábai levágásával feláldozták őt, hogy a következő
generációjuknak is az maradjon a területük. – rosszul lettem. Már nem tudtam
ezt hallgatni tovább. Szegény barátnőmnek azért kellett meghalnia, hogy ők
megtarthassák a területüket? Éreztem, hogy valami jön, felfelé ami ki fog jönni
belőlem. A kezemet a szám elé rakta és szaladni kezdtem a mosdó felé. Mikor
beértem felhajtottam a wc fedelét és már ki is jött belőlem. 15 percig biztos
gubbasztottam a mellékhelységben. Mikor már elmúlt a rosszul létem-felálltam a
hideg kőről és akkor láttam mag, hogy Justin ott áll az ajtóban.
- Mióta
állsz itt? - szememet lesütöttem.
- Már egy
ideje. – a mosdóhoz mentem kiöblítettem a számat jó alaposan aztán elindultam
Justin felé. Ahogy egyre közelebb értem hozzá láttam, hogy a sebei már gyógyulni
kezdtek. Mondta, hogy gyorsabban gyógyul, de ennyire.
- Akkor úgy
tűnik, beindult a gyógyulás ezért érzem jobban magam. – mondta. Megint a
fejemben hallgatózik már egy kicsit zavar. – Sajnálom, befejezem. – nézett rám sajnálkozó tekintettel. Ideje
volt már. Ezt még hallhatta, mert rögtön nevetni kezdett. – Jobban vagy? – kérdezte.
- Igen. –
úgy tűnik most nem nagyon bírtam végig hallgatni mi is történ valójában
barátnőmmel. Megtudtam mindent, amiért visszajöttem még többet is és azt kell,
mondjam most, hogy ilyeneket is megtudtam az még jobban arra sarkal, hogy itt
maradjak és megvédjem az embereket tőlük és bosszút állhassak barátnőm
megöléséért. Kopogásra lettem figyelmes. Az órára néztem, ami pont a fürdőszoba
szembeni falon volt elhelyezve. 7:27-et mutatott. Így elbeszéltük az időt?
Justin még mindig előttem állt mikor elindultam, hogy kinyissam az ajtót
megfogta vállam.
- Várj itt.
– mondta. Elment az ajtóig és a bejárat mellett volt egy kis ablak, amin
kikukucskált. – Egy öreg néni az. – nézett vissza rám. Rögtön tudtam ki az. Oda
siettem az ajtóhoz elfordítottam benne a kulcsot és kinyitottam az ajtót. A
bejárat pont úgy nyílt, hogy Justin eltakarta, ami nem is volt baj, mert hiába
kezdett el gyógyulni akkor is egy hatalmas kötés van mellkasán, ami át van
vérezve.
- Jó
reggelt. – köszöntöttem. – Miben segíthetek? – az öregasszony csak nézett rám
azután a ruhámra vetett egy pillantást. Amit én is megtettem és akkor vettem
észre, hogy vajszínű kisnadrágom és fehér felsőm véres. Ez meg miért nem vettem
észre?
- Jól van? –
kérdezte aggódva. – Mert itt elég sok a vér. – állt odébb az ajtóból. Egészen
az autótól vérnyomok vannak a házig. Nem volt olyan sok csak azokon a helyeken
volt egy nagyobb folt ahol még este megálltam Justinnal mert alig bírtam el. De
valamit ki kell találnom.
- Őm tudja
este nagyon vérezni kezdett az orrom. – csak ez jutott eszembe.
- És kié az
autó? – ilyen kíváncsi öreg nénit.
- Egy
barátomé ő hozott vissza. – egy kis csend után a néni még egyszer rám nézett.
- Rendben
nem is zavarom tovább. – indult el. - További szép napot.
- Önnek is. –
azzal bezártam az ajtót. Egy nagy levegőt eresztettem ki számon. És rögtön az
eddig ajtó mögött Justinra néztem. - Miért nem szóltál, hogy véres a ruhám?
- Azt hittem
tudod. – húzta össze szemöldökét.
- Ahj. –
legyintettem egyet és a szoba felé indultam. Lekaptam felsőm és a földre dobtam
nem foglalkoztam azzal, hogy ott van és lát ideges lettem amiatt, hogy megint
hazudnom kellett és olyankor semmi nem szokott érdekelni. A földön heverő ruhákhoz
mentem kivettem egy trikót és felkaptam magamra. A kisnadrágomat is levettem és
a felsőm mellé hajítottam egy rövid sortot húztam magamra. Mikor megfordultam
Justin megint ott állt az ajtóban. – Miért állsz ott már megint? – kérdeztem idegesen.
-
Kérdezhetek valamit? – lépett be a szobába.
- Kérdezz. –
a földről felvettem két véres ruhám és vártam Justin mit akar.
- Minek
neked az íj és a nyíl? – ahogy ezt kimondta rögtön rá pillantottam. Persze az
ajtó mellé raktam és ő ott állt hülye lett volna, ha nem veszi észre. Úgy
döntöttem, ha már ő mindent elmondott és is elmondom neki.
- Megvédeni
magam. – semmit nem szólt csak mosolygott ezért ott hagytam had vigyorogja ki magát.
Bementem a fürdőbe a ruhadarabokat a mosdóba dobtam és hideg vizet engedtem rá.
Mikor visszamentem még mindig mosolygott. Most tényleg viccesnek találja, hogy
meg akarom védeni magam?
- Nem
dehogyis. – egyből rá néztem.
- Megint
kezded? – kezét mellkasa elé tette védekező pózba. Mikor leeresztette kezét
valami pityegni kezdett. A nadrág zsebéhez nyúlt és előhúzta telefonját. A
füléhez emelte és beszélni kezdett.
- Mondjad. –
úgy gondoltam nem nézem végig, amíg ő telefonál. Így elmentem mellette és a
konyhába vettem az irányt. A tv-t, ami a hűtő mellet volt bekapcsoltam. A
csaphoz mentem, hogy igyak egy kis vizet. Mivel nem hozam magammal semmi
élelmet meg italt ezzel kell beérnem, amíg nem, vásárolok egy keveset.
- Rövid híreink következnek.:
Újabb halott lány Stanwood erdőjében.
A 18 éves Amanda Perez-t 4 óra körül találták meg. Arcán és lábán harapás nyomokat
találtak. A szülei nem nyilatkoztak
híradóknak, de az eset mindenkit megrázott.
Mikor ezt
meghallottam a pohár azon nyomban kiesett a kezemből és darabokra tört.
szia! nagyon jól írsz,csak így tovább gyorsan kövit!! :)
VálaszTörlésszia.: ) nagyon köszönöm.: D$ sietek estére várható a folytatás.: )
TörlésHali tetszik ez blog mert ízgís nagyon jól írsz várom a kövit!! :DD
VálaszTörlésszia: D igyekszem minden részt izgisre csinálni .: D köszönöm:D
Törlés