13.fejezet

A mai részben sok minden kiderül. pl: arról Rileynak miért kellett meghalnia meg arról, hogy Justin miért juttatta kórházba Zoet.: ma is várok komikat : ) jó sz.: )

~ Ann.xd

- Ki volt az? – tudni akartam legalább ezt. Rá néztem a szemeim már könnyesek voltak. Nem válaszolt csak nézett rám.  – Mond már el! – kiabáltam rá síros hangon.

- Én.

- Én. – teljesen ledermedtem a szívem kihagyott egy ütemet. Ő? Még is milyen viccet űz belőlem? – Hidd el nem akartam, hogy bajod essen.

- Nem… nem – ráztam a fejem. – az nem lehet. Teljesen össze voltam zavarodva nem volt értelme ennek. A nyakamhoz nyúltam a sebhelyhez. Azt mondták egy állat harapott meg. És most kiderül, hogy Justin. De, hogy csinálta, hogy annyi vért veszítettem? Emberi foggal ilyet csinálni lehetetlen. Még mindig gyenge volt, de még is felállt az ágyról és felém közeledett. – Ne gyere közelebb. – raktam magam elé a kezem. És ő úgy is tett, ahogy én mondtam megállt és nem jött tovább.

- Nem akarlak bántani. – mondta. – Elmondom mi történt lehet, hogy a tudomásukra jut, de most már tudnod kell. – csak néztem rá nem tudtam semmire sem gondolni. – Mikor először találkoztunk már akkor valami nagyon megfogott benned. A második találkozásunknál Riley említette azt az álmot, amire te csúnyán néztél rá. Észrevettem a karodon azt a nyomot és rögtön tudtam, hogy életveszélyben vagy. – tenyerét oda tette a mellkasán lévő sebre. – Azután ott volt az a betörő, aki nem is betörő volt, hanem egy rosszabb ember. Akkor szántam rá magam, hogy megfoglak, védeni. Ezért mikor a barátnőid ott hagytak a háznál visszamentem. – innen már nem mondta tovább.

- Mit csináltál velem? – kérdeztem halkan. – Mi vagy te? - felpillantott rám. Arcán a karmolások ellenére is láttam, hogy kétségbe esett volt. Ismét a földre pillantott és mikor visszanézett rám a szemei vörösek voltak. Megijedtem és egy lépést hátráltam. - Vámpír. – mondtam magamban.

- Nem vagyok vámpír. – micsoda? Akkor meg mi az isten? – Alakváltó vagyok, vagyis csak leszek. – hová csöppentem.

- Miért vörös a szemed? – még mindig alig hittem szemeimnek.

- Az olyan alakváltóknak, mint én vörös a szemük. – egyszerűen csak kérdezni tudtam minden tudni akartam. – Mikor augusztusban telihold lesz, akkor fogok átváltozni és onnantól kezdve sárgák lesznek a szemeim.

-  Te is embereket ölsz majd? – nem tudom miért úgy éreztem nem kell elrohannom onnan, mert nem eshet bántódásom.

- Dehogyis. – mondta. – Téged sem akartalak megölni csak kórházba jutattni így tudtalak csak megvédeni. És sajnálom, hogy elvettem az emlékeidet, de nem volt más választásom. – ő vette el? – Ha felépülők, akkor segítek neked visszaemlékezni és akkor mindent tudni fogsz.

- Még egy dolgot tőled akarok hallani. – kérdően nézett rám. – Hogy csináltad ezt? – mutattam a nyakamra.

- Beléd haraptam ezekkel. - mikor kinyitotta a száját szemfogai nőni kezdtek. Pár másodpercig nyitva tartotta a száját majd visszacsukta. – Ha visszajönnek az emlékeid

akkor emlékezni fogsz arra miután megtettem azt mondtam. Minden rendbe jön. – hittem neki mindenben. Valahol leg mélyen éreztem, hogy tényleg nem akar(t) bántani. Hiszen akkor miért védett volna meg attól a valamitől.

- Vörös a szemed és nagy szemfogaid nőnek. – néztem rá. - Még valami?

- A sebeim gyorsabban gyógyulnak. – nézett a mellkasára. - Ha teljes alakváltó lennék, akkor már rég begyógyult volna.

- Miért nem vagy teljes? – mindenre rá kérdeztem, amit nem értettem.

- Mikor betöltjük a 19. életévünket kapunk egy kis ízelítőt az erőből, ami majd a miénk lesz. – mesélte. – Onnantól számítva 6 hónapot kell várnunk. – Justin leült a fotelba, mert hiába alakváltó vagy mi még akkor is gyenge. – Mikor a 6. hónapban vagyunk, már csak a teliholdat kell megvárni és megtörténik a teljes átalakulás.

- Mivé alakulsz át? – erre még nem jöttem rá. Igaz, hogy már sok mindent mondott el, de ha nem vámpír piros szemmel és agyarakkal, akkor mi?

- Farkasember. – a döbbentség az arcomra volt írva. Most már értettem, hogy a tegnapi ember vagy alakváltó, vagy mi, hogy tudott olyan gyorsan futni. És most már tudnom kell azt is, hogy ki ölte meg barátnőmet.

- Ki végzett Rileyval? – és akkor esett le. Justin azt mondta, hogy azért juttatott kórházba, hogy engem megvédjen, mert életveszélyben voltam. Ami azt jelenti, hogy nem Rileynak kellett volna meghalnia, hanem nekem?

- Nehogy elkezd magad hibáztatni. – mondta Justin. – Nekem kellett volna a barátnőidre is gondolnom. Megint döbbenten néztem rá nem csak azért, hogy nekem kellett volna meghalnom, hanem amiatt is, hogy kimondatlan kérdésekre válaszol.

- Te – kezdtem bele.

 - Igen hallom a gondolataidat nem mindet, de hallom. – atyaisten. Akkor többet nem gondolhatok semmire.

- Ne hülyéskedj már. – mosolyodott el. – Csak ha rá koncentrálok, akkor hallok.

- Akkor most eléggé koncentrálsz.

- Valahogy úgy. – rám nézett. – Tudni akarom, miket gondolsz.

~ Rólad? - mondtam, magamban.  

- Meg úgy mindenről.

~ Tudod, mit mond el ki és miért akart megölni. – mondtam még mindig magamban. 

- Te lettél volna az áldozatuk. – mondta. – De mivel nem voltál azon a helyen ahol lenned kellett volna és Riley volt ott őt vitték magukkal. – rossz volt mind ezt hallgatni, de mivel azért jöttem ide, hogy kiderítsem mi történt muszáj, leszek. – A lábát azért választották el testétől, mert így lett belőle áldozat. Ha csak megölték volna, akkor csak egy szerencsétlen lett volna, aki meghalt, de így nem. A lábai levágásával feláldozták őt, hogy a következő generációjuknak is az maradjon a területük. – rosszul lettem. Már nem tudtam ezt hallgatni tovább. Szegény barátnőmnek azért kellett meghalnia, hogy ők megtarthassák a területüket? Éreztem, hogy valami jön, felfelé ami ki fog jönni belőlem. A kezemet a szám elé rakta és szaladni kezdtem a mosdó felé. Mikor beértem felhajtottam a wc fedelét és már ki is jött belőlem. 15 percig biztos gubbasztottam a mellékhelységben. Mikor már elmúlt a rosszul létem-felálltam a hideg kőről és akkor láttam mag, hogy Justin ott áll az ajtóban.

- Mióta állsz itt? - szememet lesütöttem.

- Már egy ideje. – a mosdóhoz mentem kiöblítettem a számat jó alaposan aztán elindultam Justin felé. Ahogy egyre közelebb értem hozzá láttam, hogy a sebei már gyógyulni kezdtek. Mondta, hogy gyorsabban gyógyul, de ennyire.

- Akkor úgy tűnik, beindult a gyógyulás ezért érzem jobban magam. – mondta. Megint a fejemben hallgatózik már egy kicsit zavar. – Sajnálom, befejezem.  – nézett rám sajnálkozó tekintettel. Ideje volt már. Ezt még hallhatta, mert rögtön nevetni kezdett.  – Jobban vagy? – kérdezte.

- Igen. – úgy tűnik most nem nagyon bírtam végig hallgatni mi is történ valójában barátnőmmel. Megtudtam mindent, amiért visszajöttem még többet is és azt kell, mondjam most, hogy ilyeneket is megtudtam az még jobban arra sarkal, hogy itt maradjak és megvédjem az embereket tőlük és bosszút állhassak barátnőm megöléséért. Kopogásra lettem figyelmes. Az órára néztem, ami pont a fürdőszoba szembeni falon volt elhelyezve. 7:27-et mutatott. Így elbeszéltük az időt? Justin még mindig előttem állt mikor elindultam, hogy kinyissam az ajtót megfogta vállam.

- Várj itt. – mondta. Elment az ajtóig és a bejárat mellett volt egy kis ablak, amin kikukucskált. – Egy öreg néni az. – nézett vissza rám. Rögtön tudtam ki az. Oda siettem az ajtóhoz elfordítottam benne a kulcsot és kinyitottam az ajtót. A bejárat pont úgy nyílt, hogy Justin eltakarta, ami nem is volt baj, mert hiába kezdett el gyógyulni akkor is egy hatalmas kötés van mellkasán, ami át van vérezve.

- Jó reggelt. – köszöntöttem. – Miben segíthetek? – az öregasszony csak nézett rám azután a ruhámra vetett egy pillantást. Amit én is megtettem és akkor vettem észre, hogy vajszínű kisnadrágom és fehér felsőm véres. Ez meg miért nem vettem észre?

- Jól van? – kérdezte aggódva. – Mert itt elég sok a vér. – állt odébb az ajtóból. Egészen az autótól vérnyomok vannak a házig. Nem volt olyan sok csak azokon a helyeken volt egy nagyobb folt ahol még este megálltam Justinnal mert alig bírtam el. De valamit ki kell találnom.

- Őm tudja este nagyon vérezni kezdett az orrom. – csak ez jutott eszembe.

- És kié az autó? – ilyen kíváncsi öreg nénit.

- Egy barátomé ő hozott vissza. – egy kis csend után a néni még egyszer rám nézett.

- Rendben nem is zavarom tovább. – indult el. - További szép napot.

- Önnek is. – azzal bezártam az ajtót. Egy nagy levegőt eresztettem ki számon. És rögtön az eddig ajtó mögött Justinra néztem. - Miért nem szóltál, hogy véres a ruhám?   

- Azt hittem tudod. – húzta össze szemöldökét.

- Ahj. – legyintettem egyet és a szoba felé indultam. Lekaptam felsőm és a földre dobtam nem foglalkoztam azzal, hogy ott van és lát ideges lettem amiatt, hogy megint hazudnom kellett és olyankor semmi nem szokott érdekelni. A földön heverő ruhákhoz mentem kivettem egy trikót és felkaptam magamra. A kisnadrágomat is levettem és a felsőm mellé hajítottam egy rövid sortot húztam magamra. Mikor megfordultam Justin megint ott állt az ajtóban. – Miért állsz ott már megint? – kérdeztem idegesen.

- Kérdezhetek valamit? – lépett be a szobába.

- Kérdezz. – a földről felvettem két véres ruhám és vártam Justin mit akar.

- Minek neked az íj és a nyíl? – ahogy ezt kimondta rögtön rá pillantottam. Persze az ajtó mellé raktam és ő ott állt hülye lett volna, ha nem veszi észre. Úgy döntöttem, ha már ő mindent elmondott és is elmondom neki.

- Megvédeni magam. – semmit nem szólt csak mosolygott ezért ott hagytam had vigyorogja ki magát. Bementem a fürdőbe a ruhadarabokat a mosdóba dobtam és hideg vizet engedtem rá. Mikor visszamentem még mindig mosolygott. Most tényleg viccesnek találja, hogy meg akarom védeni magam?

- Nem dehogyis. – egyből rá néztem.

- Megint kezded? – kezét mellkasa elé tette védekező pózba. Mikor leeresztette kezét valami pityegni kezdett. A nadrág zsebéhez nyúlt és előhúzta telefonját. A füléhez emelte és beszélni kezdett.

- Mondjad. – úgy gondoltam nem nézem végig, amíg ő telefonál. Így elmentem mellette és a konyhába vettem az irányt. A tv-t, ami a hűtő mellet volt bekapcsoltam. A csaphoz mentem, hogy igyak egy kis vizet. Mivel nem hozam magammal semmi élelmet meg italt ezzel kell beérnem, amíg nem, vásárolok egy keveset.

- Rövid híreink következnek.:

Újabb halott lány Stanwood erdőjében. A 18 éves Amanda Perez-t 4 óra körül találták meg. Arcán és lábán harapás nyomokat találtak.  A szülei nem nyilatkoztak híradóknak, de az eset mindenkit megrázott.

Mikor ezt meghallottam a pohár azon nyomban kiesett a kezemből és darabokra tört.