1.fejezet

Várok komikat.: D

 A nyaram nem úgy indult, ahogy azt elterveztem. Szeptemberben még azt hittem, hogy a végzős évem lesz a legjobb. De rá kellett döbbennem, hogy nem lesz egyszerű egy új suliban végzősnek lenni. A vizsgák nagyon nehezek voltak. De ezt én honnan tudhatnám hisz engem nem engedtek vizsgázni. Megbuktattak! És az benne a legszebb, hogy az egész évfolyamból én voltam az egyedüli. Az összes barátnőm sikeresen levizsgázott. A kezükben már ott volt a szakma az enyémben nem volt más, mint egy 8 általános. Haragudtam magamra, amiért 4 évet elfecséreltem az életemből csak azért, hogy az utolsó évemben meghúzzanak abból a tantárgyból, ami a legfontosabb lett volna a vizsgára. Az igazság viszont az, hogy nekem nem is kellett ez a szakma. Úgy kellett nekem, mint kígyónak a cipő. A jó hír az, hogy a barátnőimmel szeptembertől érettségizni megyünk, és ha az meglesz, akkor már kezdhetek valamit a sivár életemmel. Zoe Wilson vagyok és ez az én történetem.

  A nyár már javában tombolt. A gyerekek az utcán játszottak és egymást locsolták vízzel, hogy így enyhítsék meleg érzetüket. A madarak csicseregtek csodás nap volt és én a szobámban ültem a négy fal közözz és a tv-t bámultam. Ez rám vall! Ennek a nyárnak, másnak kellen-e lenni-e mint a többinek. Valahogy azt éreztem más is lesz, hogy miben azt még nem tudtam, de határozottan más lesz. A telefonom pityegésére lettem figyelmes. Egy SMS jött Riley-tól.

„Nézz ki az ablakon jóasszony”. – Olvastam el az üzenetet. Összeszűkült szemmel néztem a telefonomat nem tudtam miért kell kinéznem az ablakon. Nagy nehezen rávettem magam, hogy az ablakhoz baktassak kinyitottam és meg láttam két barátnőmet Riley-t és Anne-t.

- Mi van kislány? – kiabált fel Riley. – Nyár van csajszi húzz egy fürdő rucit meg egy papucsot és irány a strand. Csak pislogtam barátnőimre. Mondjuk szólhattak volna előbb is, hogy elcipelnek a strandra, mint egy ászkábáni foglyot. Azt tudtam, hogy holnap indulunk nyaralni, de az nem volt benne a tervben, hogy ma még strandra is megyünk. Legalább is engem erről elfelejtettek tájékoztatni. Még a bőröndömbe be sem pakoltam, ami azt illeti még elő sem vettem. Este meg nem nagyon lesz kedvem pakolászni. Ha csak meg nem kérem anyukámat, hogy csinálja meg helyettem. – Na, mi lesz csajszi barack? – vonta meg vállát Riley. – Anne-val várjuk, hogy végre letold a formás kis hátsód. – mosolygott Anne-ra.

- Jól van. – magyaráztam. – De még is mikor pakoljak be a bőröndömbe? Ha most elmegyünk valószínű, hogy már csak este keveredünk haza. – néztem le rájuk.

- Te még nem pakoltál össze? – néztek össze barátnőim. – Én már tegnap összepakoltam. – nézett fel rám Anne. – Riley meg tegnap előtt. Te meg azt merészeled mondani, hogy még össze sem pakoltál.

- Nem, hogy nem pakoltam még össze, de még a bőröndöt sem vettem elő. – fokoztam a helyzetet ezzel a mondattal. A lányok már a fejüket fogták már nem akartak erre semmit mondani. Én csak jókat mosolyogtam a reakciójukon.

- A mai strand lefújva. – mondta Riley. – Köszönhetően Zoe „nem pakolok össze csak az utolsó pillanatban” Wilsonnak! – rázta mega fejét ismét barátnőm. – Akkor, ha már így elrontottad a napunkat legalább engedj be. – mutatott a bejárati ajtó felé. Az ablakból kimászva elindultam, hogy beengedjem barátnőimet. Végig sétálva az előszobán nyitottam ki az ajtót. – Hát csajszi remélem, most kínoz a bűntudat. – rögtön rá bólintottam, mert tudtam, hogy ezt akarja látni. A lányok bebaktatva az ajtón köszöntek családtagjaimnak és a szobámat célozták, meg mint egy menedékhelyet. Lepakolták a cuccaikat és az ágyra ültek. Anne rám nézett mintha várná, hogy valamit csináljak.

- Táskát elő és kezdj el pakolni! – utasított Anne. – Még mielőtt holnap reggel kezdenél neki.

- Kussoljatok! – kiáltotta el magát Riley. – Justin-ról beszélnek. – hangosította fel a tv-t.

Justin Bieber eltűnt!

 A 19 éves kanadai popsztárt már 2 napja nem látta senki. A koncertjeit sorra fújják le a sztár eltűnése miatt. Menedzsere Scooter Braun tegnap azt nyilatkozta „ Justinnak szüksége van most a nyugalomra. Nagyon sok minden történt vele az utóbbi időben és ezért azt tanácsoltam neki vonuljon vissza egy kis időre. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de egy ideig Justint nem fogja látni a nyilvánosság.” – mondta el Braun Úr. „A koncertekre igaz minden jegy elkelt, de sajnáljuk, mindet le kell, fújjuk. Megértjük a rajongok felháborodását és minden jegyet visszaváltunk.” – nyilatkozta Justin Bieber menedzsere. Azt nem lehet tudni, hogy Justin hol tölti az idejét, de a lényeg, hogy kipihenje magát és újult erővel térjen vissza a celebek világába.

- Úr isten szegény! – csattant fel Riley síros hangon. – Biztos totálisan ki van borulva szegénykém és én itt ülök tehetetlenül.

- Mégis mit tudnál tenni? – nézett rá Anne. – Nem is ismered!

- Hagyjál már! – legyintett oda neki. És tovább sajnálta Justin-t. Riley nagyon oda volt Justinért és sosem leplezte. Én is szeretem a zenéi mindig megérintették szívemet. Főleg a „Be Alright” ha azt hallgatom, egyszerűen csak arra tudok koncentrálni és semmi másra. Megszűnik a világ és csak a zene van meg én.

- Így már nyaralni sincs kedvem. – mondta Riley szomorúan.

- Mi az isten? – állt fel Anne az ágyról idegesen. – Nehogy már azt mond, hogy „az” miatt nem akarsz jönni, nyaralni?

- Mi az, hogy”AZ”? – állt fel Riley is az ágyról. – Neve is van.

- Jaj, bocsánat. – tette szája elé a kezét. - Justin Csicska Bieber! – mondta tovább. Riley erre nagyon ideges lett. Már az arca lángolt az idegességtől. Tudtam, hogy közbe kell lépnem mielőtt, elfajulnának a dolgok.

- Hé-hé, csajok! – álltam közéjük. – Ne veszekedjetek már. – néztem rá mind két barátnőmre. – Holnap szépen elmegyünk nyaralni, kikapcsolódunk, és nem vitázunk. – mondtam el szépen. – Ti most haza mentek és kialudjátok magatokat holnapra és elfelejtitek ezt az egész vitát. Oda léptem a lányok földön heverő cuccaikhoz felkaptam őket a kezükbe nyomtam és haza zavartam őket.

  A nap hátralévő részében a bőröndömbe pakolásztam. Sok ruhát pakoltam el. És valószínű, hogy a felét fel sem fogom venni, de akkor is kellenek. Egy lánynak sosem lehet elég ruhát elraknia. Mire végeztem a bepakolással már késő volt és holnap reggel korán kelek, hogy még a fontos dolgokat, amiket ma nem raktam el be tudjam pakolni. Például a fogkefe, fogkrém, hajvasaló és még sorolhatnám. Csak az olyan dolgok, amik kellhetnek még reggel azok maradtak elől. Meg persze a plüss kutyám és macim, amit minden nyaraláskor magammal viszek. Ciki vagy nem soha nem indulok el nélkülük. Megint a telefonom pityegésére lettem figyelmes. Csak most nem SMS jött, hanem hívtak méghozzá nem más, mint Riley.

- Szia csajszi! – kezdte rögtön.

- Szia Riley. – mondtam. – Minek köszönhetem ilyen késői hívásodat?

- Hát csak már nagyon izgatott vagyok a nyaralás miatt. – mondta. Most komolyan azért hívott fel, hogy ezt elmondja nekem. Riley-ról tudni kell, hogy nagyon makacs és flegma lány. De így szeretjük!

- És van még valami más ok, amiért felhívtál? – kérdeztem tovább.  Valahogy tudtam, hogy nem csak erről van szó.

- Igazából van. – mondta kicsit már szomorúan. – Annyira sajnálom Justint. Ilyen 5-ösöd lenne a lottón Zoe már rég milliárdos lennél. – mondtam magamban. – Szegény biztos nagyon kivan, borulva. A sajtófolyamatosan őt kergeti megértem miért menekült el.

- Riley te nem tudsz ez ellen semmit tenni. – mondtam megértően.  – A sajtó az már csak ilyen.

- De nem tehetik ezt vele. – szomorodott el egyre jobban barátnőm.

- Figyelj Justin biztos újult erővel fog vissza térni, ahogy a tv-ben is mondták. – nyugtattam. – Kit szeretnél jobban „az új Justint aki folyamatos botrányokat halmoz fel” vagy a „régi Justint aki mindent megtesz a rajongóiért”.

- Azt hiszem a régit. – mondta.

- Na, látod neki is jót tesz majd és mindenkinek egy kis kimaradás.

- Köszönöm Zoe te mindig tudod, mit kell mondanod. – még beszélgettünk kb. 10 percet a nyaralásról meg, hogy ő miket pakolt be a táskájába. Miután leraktuk a telefont elmentem megfürödtem hajat mostam fogat mostam felvettem a pizsimet bebújtam az ágyamba és mély álomba szenderültem.