4.fejezet

Meghoztam a folytatást.: D fény derül a titokzatos áldozatra is .: D bár szerintem mindenki tudta ki lesz az .:xdd: d jó szórakozást.: D

Hátra pillantottam és úgy tűnt Riley is észrevette, amit én ez a fiú nem más, mint Justin Bieber. Mit keres ő itt? És akkor eszembe jutott, amit a tv-ben hallottunk még tegnap. „ Justinnak szüksége van most a nyugalomra. Nagyon sok minden történt vele az utóbbi időben és ezért azt tanácsoltam neki vonuljon vissza egy kis időre. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de egy ideig Justint nem fogja látni a nyilvánosság.” Persze, hogy nem fogja látni a nyilvánosság, ha egy kisvárosba, jön kipihenni magát.  Még mindig nem hittem a szememnek, hogy ott áll előttem és miattam vérzik az orra. – Tényleg nagyon sajnálom. – kértem bocsánatot megint.

- Semmi gond. – mondta megint az orrát megtörölve. – Nem tört el az a lényeg. – mosolyodott el. – Amúgy Justin vagyok. –mutatkozott be. Mintha nem tudnánk, de próbáltam úgy kezelni, mint egy átlagembert.

- Zoe. – mutattam magamra. – Ők pedig a barátnőim Anne és Riley. – mutattam be őket is. Riley úgy nézett ki, mint aki le van fagyva csak állt ott és Justinra meredt. De ez érthető nem minden nap találkozhat az ember kedvenc énekesével. Megráztam Ri karját, hogy térjen

vissza a valóságba. Megrázta fejét, mint aki épp magához tér. Elmosolyodott megragadta a karom és hátra rántott, hogy ő legyen Justinnal szemben.

- Szia Riley Donovan vagyok. – mondta nagy vigyorral az arcán. – Nagy rajongód. – mondta tovább.  Justin elmosolyodott biztos jól esett neki, hogy Ri ilyen szeretettel beszélt hozzá.

- Hé, haver. – kiabált oda valaki Justinnak. Mindannyian oldalra vetettük tekintetünket. Egy srác volt bizonyára Justin egyik barátja. Már majdnem odaért hozzánk mikor megkérdezte. –Veled meg mi történt? – nézett haverjára. Justinnal egyszerre egymásra néztünk vártuk ki szólal meg először. Justin volt.

- Egy kis baleset semmi komoly. – mondta legyintve egyet a kezével. A keze véres volt, ahogy a pólója is. Igaz csak egy kisebb folt volt rajta, de az is miattam. Az arcán is voltak kisebb vérfoltok, de ez őt nem zavarta.

- Úgy nézel ki, mint aki egy bunyóból jött. – nevetett rajta.

- Ez esetben az ajtó nyert. – nevetett ő is haverjával. Nem ilyennek képzeltem el Justin Popsztár Biebert. Viccet csinált abból, hogy neki vágtam az ajtót. Én eddig azt hittem, hogy a sztárok rosszabbul reagálnak például arra, hogyha nekik csapják az ajtót. Kiabálnak az emberrel „hogy lehetnek, ilyen bénák” meg „miért nem figyelnek oda jobban.” De hát ezek szerint nem mindenki olyan. Neki vágtam az ajtót és még csak nem is emelte fel a hangját. Pozitívan csalódtam benne. Úgy tűnik még sem szállt el annyira magától, mint azt az újságok megírták. A sok botrány ellenére, amit hallottam eddig elég normális fiúnak tűnik. Csak fiatal és bizonyára szeretné kitombolni magát amíg, van rá lehetősége. Emiatt nem ítélhetik el.

- Kik az új barátaid? – kérdezte a srác, aki végig nézett rajtunk. Riley tetszhetett neki, mert őt hosszadalmasan bámulta. Végig mérte tetőtől talpig. Barátnőm ettől kissé zavarba jött és el is pirult.

- Riley, Anne és… - szünetet tartott. – bocsi elfelejtettem a neved. – nézett rám. Pont a támadója nevét felejti el? Vicces.

- Zoe. – nyögtem ki.

- Oh, tényleg Zoe. – csapott homlokára. - Ő itt Aiden. – mutatott a vele szemben álló fiúra.

- Örvendek. – mondta régiesen Aiden. – De nekünk most mennünk kell. Biztos összefutunk még.

        

                                                      „Riley szemszöge”

Mikor megláttam, hogy Zoe kinek csapta az ajtót elállt a lélegzetem. Csak álltam ott, mint aki le van fagyva. Zoe is csak bámult egy ideig csak utána szólalt meg.

- Tényleg nagyon sajnálom. – már vagy harmadjára kért bocsánatot.

-  Semmi gond. – szólalt meg végre Justin is. Még így vérző orral is olyan helyes volt. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a tekintetem. Tegnap még csak álmodoztam arról, hogy találkozok vele. Erre ma itt áll előttem teljes életnagyságban. -  Nem tört el az a lényeg. – mosolyodott el. Ez a mosoly elolvadok tőle. – Amúgy Justin vagyok. Komolyan bemutatkozott nem hiszem el.

- Zoe. – mutatkozott be barátnőm is. – Ők pedig a barátnőim Anne és Riley. Miért engem mutatott be utoljára ez így nem korrekt. Anne utálja és mégis hamarabb mutatta be, mint engem. Szemem sarkából láttam, hogy Zoe engem fürkész. Hátra nyúlt és megrázta a karom. Mintha felolvasztott volna egy kicsit megráztam a fejem, hogy visszanyerjem tudatomat. Az agyam nem tréfált meg akkor mikor Justint láttam magam előtt elmosolyodtam meg ragadtam barátnőm kezét és arra a helyre rántottam ahol én álltam. És így én álltam kedvenc sztárrommal szemben.

- Szia Riley Donovan vagyok. – mutatkoztam be. Késztetést éreztem, hogy így folytassam. –Nagy rajongód. Justinnak nagyon tetszhetett, amit mondtam, mert mosoly fakadt arcára.

- Hé, haver. – kiabált oda valaki megzavarva engem Justin csodálásában. Mikor oldalra néztem egy nagyon helyes fiút láttam meg. Sötétbarna haj barna szem jó stílus. Ez a nap az én napom. Nem elég, hogy találkozok a kedvenc férfi előadómmal még egy számomra pont megfelelő srác is felbukkan. – Veled meg mi történt? – nézett Justinra. Az az arc, amit vágott hozzá olyan aranyos volt. Justin és Zoe összenéztek. Úgy tűnik Barátnőm nem igen akart megszólalni ezért 2 másodperc után Justin szólalt meg.

- Egy kis baleset semmi komoly. – legyintett kezével. Még mindig nehezen fogtam fel Zoe, hogy lehet ilyen szerencsétlen. Sosem figyel oda csak akkor mikor már meg van a baj. Bár ha bele gondolok, ha most nem vágja Justinnak az ajtót lehet csak úgy elmentünk volna mellette. Meg ez a másik srác is. Annyira, de annyira tetszik, lehet, hogy még jobban mit Justin.

- Úgy nézel ki, mint aki egy bunyóból jött. – nevette el magát. Cuki nevetése volt.

- Ez esetben az ajtó nyert. – röhögött vele együtt. Justin még néha törölgette az orrát, de nagyon vidámnak tűnt. Tegnap még sírtam, hogy eltűnt és hogy ki van borulva. Ez a Justin aki előttem állt nem mutatott semmi rosszkedvet vagy bármi mást. Mosolygós volt annak ellenére, ami az imént történt. De most valahogy nem Justin kötötte le a figyelmemet, hanem ez a másik srác. Miközben őt kémleltem észrevette.

- Kik az új barátaid? – kérdezte meg. Végig nézett barátnőimen és utána rajtam maradtak szemei. Mélyen a szemébe néztem ő pedig tetőtől talpig végig mért. Annyira zavarba jöttem, hogy rögtön elvörösödött az arcom. A fejemet lehajtva próbáltam leplezni vörösségemet.

- Riley, Anne és… - úgy tűnik Justin elfelejtette barátnőm nevét. – bocsi elfelejtettem a neved. – nézett rá. Zoe csak meredt egy ideig előre aztán szólalt meg.

- Zoe.

- Oh, tényleg Zoe. – Justin a homlokára csapot biztos mikor meghallotta már emlékezett a nevére. – Ő itt Aiden. – mutatott a helyes fiúra.

- Örvendek. – még mindig engem nézett már kezdtem azt hinni, hogy valami van az arcomon azért bámul folyamatosan. – De nekünk most mennünk kell. Biztos összefutunk még.

                                                         „Zoe szemszöge”

Justin bólintott. Felénk fordult arcát még mindig vér áztatta.

- Lányok örülök, hogy találkoztunk. – elővette kedves mosolyát integetett egyet aztán elindult barátja felé. Aiden is oda intett nekünk hátat fordított és elmentek. Csöndben álltunk a lányokkal egy darabig. A sokk hatása alatt voltunk mind a hárman. Anne-ra néztem, aki csak bámult ki a fejéből. Riley mosolyogva nézte, ahogy a fiúk egyre messzebb és messzebb jutnak. Mikor eltűntek a látóterünkből Ri rám pillantott. A mosolya még mindig széles volt.

-  Ezt. Nem. Hiszem. El. – mondta tagolva és visszanézett arra, pontra ahol a srácok pár másodperccel ezelőtt eltűntek. Ami igaz az igaz én sem nagyon hittem el, hogy ez velünk történt meg.

- Ez az volt, akire gondolok? – szólalt meg Anne is.

- Igen az. – mondta Ri. – Akit tegnap le „csicskáztál”. húzta fel szemöldökét barátnőm. Anne egy „kit érdekel pillantást” vetett Riley felé. Aki ezen felkapta a vizet és csúnyán nézett Anne-re. Megint veszekedést éreztem a levegőben ezért rögtön közéjük álltam.

- Szerintem induljunk, mert az a milánói nem fő meg magától. - próbáltam terelni a témát. Barátnőim még mindig egymást fürkészték gonosz tekintetekkel. Pár másodperc után vége lett a szem párbajnak és visszaindultunk a lakhelyünkre. A házhoz visszaérve a lányok már nevettek egymás poénjain. Úgy tűnik, nem tudnak sokáig haragudni egymásra. Most éppen Aident tárgyalták ki.

- Az a srác olyan helyes volt, hogy azt szavakban nem tudom elmondani. – mondta Anne.- Ahogy láttam Ri nagyon szemezgetettek a sráccal. – kacsintott oda mosolyogva.

- Nem tudom, miről beszélsz. – nézet értetlenkedve. Próbálta leplezni, de a vak is látja, hogy nem mond igazat. Még hogy nem tudja, miről van szó? Nagyon is tudja, csak valamiért nem akarja megosztani velünk.

- Ne kamuz királylány. - nevetett Anne miközben a zsebében matatott. Riley nem szólt semmit. Ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Anne kihúzta zsebéből a kulcsokat kinyitotta a rozoga kaput és besétált az udvarra. Riley-val követtük barátnőnket.

 Az idő telt és telt. Miközben Anne és én próbáltuk megfőzni a milánóit addig Riley a laptopot nyomta. Néha felnevetett mikor valami jó viccet olvasott a neten, amit velünk is megosztott. Amik inkább voltak találós kérdések, mint viccek.

- Mi az hosszú fekete és énekel? – tette fel a kérdést.

- Passzolok. – vágta rá Anne. Nekem sem volt egy válasz sem a tarsolyomban ezért én is passzoltam.

- Gyászmenet. - nevetett Riley.

- Riley neee már. – kapott a fejéhez Anne. – Milyen hülye találós kérdések vannak már a világon. Igaza is volt ezek inkább zsibbasztóak voltak, mint viccesek.

  Mire készen lettünk már 7 óra is elmúlt. Megvacsoráztunk aztán mindenki az csinált, amihez kedve volt. Riley még mindig a laptopot nyomta Anne csatlakozott csak ő a telefonján Facebook-ozott. Szerény személyem viszont a tv-t próbálta megcsinálni. Már ki-be kapcsolgattam az antennát is minden felé forgattam, de se kép se hang. Egy bő fél óra után feladtam a szenvedést. Riley mellé ültem és néztem mit csinál. Barátnőm éppen a horoszkópját olvasgatta.

- Mit ír? – kérdeztem.

- Sok marhaságot. – legyintett. –Még hogy találkozok a nagy „Ő”-vel?

- Bármi megtörténhet. – mondtam. - Lehet, hogy pont ma már találkoztál vele. – próbáltam célozgatni Justin haverjára. De úgy tűnt, hogy Ri nem nagyon akarja azt a dolgot. Csak nem értem miért? Helyes és jó fejnek tűnt. Nem értem mi baja vele.

 Sokáig fent voltunk. Nevetgéltünk, activity-ztünk amiben persze mindig én vesztettem. Mikor Riley-nak mutogatnia kellett mindig azt mondta. - Én ezt nem tudom elmutogatni. Bár Anne és én is mondtunk párszor, de Ri a legtöbbször. Nagyon vicces éjszakánk volt. Olyan hajnali 4 óra felé elfáradtunk ezért sorban elmentünk fürdeni. Amíg tisztálkodtunk mindenki eldönthette, hogy hol szeretne aludni. Egy két ágyas szoba volt lent. Az emeleten pedig 2 szoba 2-2 ággyal + egy matrac, ami az egyik szobával szemben volt elhelyezve. Mindegyikünk az emeleti szobát választotta. Semelyikünk nem akart abban a szobában aludni, ami pont a bejárati ajtó mellett volt. Sosem szerettem még ablak közelében sem álomra hajtani fejem. Igaz a hálószobámban az ágyam pont az ablak mellett van, de valahogy az más ott biztonságban érzem magam. Idegen helyen viszont nem lehet tudni, hogy nem törik-e be az ablak vagy bármi hasonló dolog nem történik-e meg. Tudom, baromságnak hangzik, de ez az igazság. Az ágyneműt elővettünk bőröndjeinkből. Tegnap Anne még értesített arról, hogy vinnünk kell. Egy rózsaszín lila falevél mintásra esett a választásom. Nagy nehezen felküzdöttem a húzatott a takaróra és a párnára. A lányok is megszenvedtek vele, de mindenki sikeresen vette a próbatételt. A lépcsővel szembeni szobát választottuk. Összetoltuk az ágyakat, hogy elég hely legyen min nyájunknak. Ellenőriztük az ajtókat, amiket még vacsora után bezártunk. Mindent rendben találtunk. Felmentünk az emeletre kényelembe helyeztük magunkat mire Anne megszólalt.

- Hé, csajok és mi lesz a lámpával? – nézett a plafonon elhelyezett csillár felé. – Riley oltsd már le. Szólt át bal oldalamon fekvő Ri-nak. Tudni illik én voltam a szerencsés, akinek középen kellett elhelyezni-e magát.

- Miért pont én? – horkant fel baloldal társam.

- Mondjuk, mert te vagy hozzá a legközelebb. – mutatott jobb társam az ajtónál elhelyezett kapcsolóra, ami két karnyújtásnyira volt Riley-tól. Szúrós tekintettel nézett barátnőm a négyszögletű tárgyra. Feltápászkodott leoltotta a fény áradatot egy lépéssel visszaért az alvóhelyére. Jó éjszakát kívántunk egymásnak bár már szerintem jó reggeltett kellett volna, de nem számított, mert pár percen belül elnyomott az álom.