20.fejezet

Sziasztok.: ) Meghoztam az újabb folytatást. Ez sem lett egy hosszú rész, de majd ha eljön a téli szünet akkor sűrűbben és hosszabb részekkel jövök majd .: ) Ebben a részben lesz egy kis (ahogy én szoktam nevezni) akció. Remélem tetszeni fog.: ) komikat várok: ) 

~Ann.xd

Másra terelve a témát nem tudom hallottátok-e, hogy Paul Walker a Halálos iramban főszereplője autóbalesetben elhunyt. Jó színésznek tartom és hihetetlen ami vele történt. :/ 

- Nem akartad bántani és ezt ő is tudja. – nyugtatgatta. a férfi. – Mindenkivel előfordul, hogy elveszti a fejét. A fickó már ott állt Justin felett és egyik kezét vállára rakta.

- Velem nem szabadott volna megtörténni-e. – ostromolta magát. 

Karomon csorgott a vér. Nem haragudtam rá inkább csak sajnálatot éreztem iránta. Az, hogy bántott azt csak magamnak köszönhetem, mert nem hallgattam rá és nem kezdtem elpakolni. 

- Nyugodj meg és menjünk, mert a farkas ölőtől már kezd rosszul lenni. – mondta a férfi. Még mindig az ágynál álltam mozdulatlanul. Nem tudtam, hogy mondjak-e valamit vagy inkább maradjak csöndben. Jobbnak láttam, ha meg sem szólalok. Justin felállta sarokból és elindult az ajtó felé. Rám sem nézett. A fickó, akivel egyedül maradtam a szobában oda lépett hozzám és rám mosolygott.

-  Szia Zoe. – mondta. – A nevem Grant. Pakolj össze pár cuccot, mert a hétvégén nálam leszel. – micsoda?

- Miért? – néztem nagy szemekkel.

- Justinnak dolga van, és nem tud szemmel tartani. – elővett farzsebéből egy zsebkendőt és átnyújtotta. – Mivel én meg itt nem tudok, sokáig megmaradni ezért leszel nálam. – bólintottam és elvettem a zsepit és letöröltem a kezemről a vért. Úgy vagyok vele ha Justin bízik benne akkor én is. Egy biztató mosolyt lövellt felém és elhagyta a helységet. Rá ültem az ágyra és magam elé bámultam. Minden átfutott az agyamon, ami az elmúlt órában történt. Az, hogy megint van, amire nem emlékszek és az, hogy Justin aki mindig is azt mondta, hogy tud uralkodni magán most még is elveszítette és rám támadt. Nem haragszok rá, amit már említettem, de azért bele gondolok, hogy vajon biztonságban vagyok-e mellett? Hisz még nem teljes alakváltó és most milyen harag volt benne. Még is mi lesz akkor, ha megtörténik vele az átalakulás, akkor talán még meg is ölhet. Tudom, hogy csak a harag és a düh hajtaná, de így nem tudom vele tudok-e maradni. Minden percben félhetek attól, hogy mikor veszti le önuralmát és támad rám. Szeretném azt hinni, hogy minden rendben lesz és ilyen nem fog többet előfordulni, de félek, ha most megtörtén máskor is megfog. És akkor nem lesz itt senki, hogy közbe avatkozzon, mint most Grant. Most jutott eszembe. Mekkora egy barom vagyok. Justin mindent hall. Francba! Egy kis hátitáskába, amit még jó, hogy elhoztam bele raktam néhány cuccot és rögtön indultam a kijárathoz. Mikor kiértem egy BMW-t láttam a ház előtt bizonyára Granté. A kocsi anyós ülésén ott ült Justin. Őt néztem. Mikor felém fordult arca szomorú és elkeseredett volt. Tehát minden egyes szavamat hallotta. Bűntudatom lett. Mégis, hogy mondhattam ilyeneket? Ő próbál, megvédeni én meg már arra gondolok, hogy ő fog megölni. – Gyerünk, mennünk kell. – kiabált oda Grant, aki épp szállt be verdájába. Visszaléptem a házba, hogy kivegyem a zárból a kulcsot és azonnal feltűnt valami. Az íj és a nyilak, amik az ajtó mögé voltak rakva már nem volt ott. Újra kinéztem az ajtón és az öreg nénit láttam meg közeledni. Mindegy a fegyverem biztos itt van valahol. Most a ház tulajdonosa nagyobb gondom. Megint kérdezősködni fog, ha meglátja a karomat.  Ezért még mielőtt oda ért volna hozzám kinyitottam a hátizsákot és kiemeltem a pulcsimat, ami bele volt rakva és gyorsan magamra kaptam. Mire felhúztam a cipzárt már ott volt. Nem hagytam, hogy ő szólaljon meg először.

- Elnézést, de nagyon sietek. – mondtam és a kulccsal, ami már a kezemben volt bezártam az ajtót. Mentem volna el mellette, de megragadta a karom. Olyan erős szorítása volt, hogy sosem néztem volna ki belőle. Titokban gyúr vagy mi a fene?

- Nem mehetsz velük. – mondta. Szemöldököm összehúzva néztem vissza rá. – Jól hallottad. – a kocsi felé fordultam és láttam, hogy Justinék éppen szállnak ki. Mikor jobban szétnéztem akkor vettem észre, hogy körül voltunk véve. Fiatal és idős ember egyaránt. Mind kezében volt valami fegyver. Számszeríj, tör és némelyik kezében még pisztoly is. Visszapillantottam az öregasszonyra.

- Mégis mit akar? – nem válaszolt csak bólintott egyet, de nem rám nézett, hanem valamelyik fickóra.

- Végetek! – kiabálta el magát. Pár másodperccel később nyíl fúródott Justin combjába. Fájdalmasan üvöltött fel és a földre rogyott. Oda akartam hozzá rohanni, de mikor elindultam volna az öreg banya kirakta elém a botját.

- Nem mész sehová. – mikor visszanéztem már harc folyt. Grant arca teljesen megváltozott. Agyara és hatalmas karmai nőttek. Füle hegyes lett arcán több szőr jelent meg és szemei vörösen izzott. Justinra néztem, aki akkor állt fel a földről. Már neki is karmai agyara és sárgán világító szeme volt, de semmi több. A nyilat kitépte combjából és ő is harcolt. Mindannyian sok sebet szereztek a támadok és Granték is, de még így is harcoltak tovább. Az öregasszony ismét megragadta kezem és húzni kezdett. Mikor felnéztem láttam meg két férfit, akik felénk jönnek. – Vigyétek innen. – utasította őket. A két fickó egyike a jobb a másik a bal karomat fogta meg és maguk után húztak. Próbáltam magam visszatartani, de nem ment úgy vittek, mint valami tollpihét.

- Eressz el! - kiabáltam, de meg sem rezzentek. Oldalra néztem és elordítottam magam. – Justin! – a hang irányába fordult és látta, ahogy ez a két godzilla vonszol. Akivel éppen verekedett félre lökte és felém rohant. Az egyik gorilla elengedte karom és az éppen felénk futó Justint akarja feltartani. – Justin! – üvöltöttem el magam ismét. Aki velem maradt fickó megfogta combom és a vállára dobott. Szorosan fogta lában, hogy ne rugdalózzak annyit, de mikor már nem tudtam használni őket a kezemmel kezdtem el ütni. Fejemet oldalra fordítottam és láttam, hogy Justin már elérte a gorillát és verekednek. Ő is felém fordult.

- Zoe! – kiabálta ő is a nevem. És ekkor úgy behúzott neki a férfi, hogy szájából vér jött ki és a földre zuhant. Szemeim kitágultak. Csak ott feküdt nem mozdult. A támadó meglendítette lábát és hasba rúgta nem egyszer.

- Ne! – visítottam hisztérikusan. Szememből könnyek kezdtek záporozni. A fickó, aki a vállán vitt egyszer csak lerakott és betuszkolt valahová. Ami valószínűleg egy kocsi volt, mert hallottam, ahogy becsapódik az ajtaja. A szememből kitöröltem a könnyeimet és láttam, hogy tényleg egy autóban vagyok. Rögtön az ajtónyitóhoz irányítottam kezem. Próbáltam kinyitni, de nem ment, zárva volt. Kinéztem az ablakon és Justin még mindig ott feküdt, de a fickó már nem volt ott. Hallottam, ahogy a mellettem lévő ajtó kinyílik. Oda néztem és az a férfi szállt be, aki még az előbb Justint rugdosta.  A volán mögé beugrott a másik fickó elindította a motort és már indult is. A mellettem lévő gorillát ütni kezdtem és mondtam neki. -  Mit csináltál vele? – kiabáltam és ütöttem egyszerre, de nem sokáig csinálhattam, mert elővette pisztolyát és fejbe vágott vele. Már csak annyit hallottam.

- Végre csendben lesz.

Fájó fejjel ébredtem. Kinyitottam a szemem egy szobában voltam, ami be volt rendezve. Íróasztal, szék, szekrény, tv, ágy minden volt, ami csak kellhet egy szobába. Falai halványkékek voltak és egy hatalmas ablak terült el pont az ágy mellett. Mikor felültem az ágyon megszédültem és a fejemhez kaptam. Egy ragtapaszt éreztem azon a helyen ahol az a fickó megütött. Ki kell jutnom innen. – mondtam magamban. Még pár perc ülés után már úgy éreztem menni fog a felállás szédülés nélkül. Lábaimat a padlóra raktam és kiegyenesedtem. Dülöngéltem egy picit, de nem volt vészes. Elindultam az ajtó felé. A kilincsre raktam a kezem ott tartottam egy kicsit majd óvatosan lenyomtam és befelé húztam. Kiléptem a küszöb elé és szétnéztem. Egy hosszú folyosón találtam magam. A szoba ahonnan kijöttem az volt a leghátsó. Elindultam mentem és mentem, de nem láttam semmi mást csak ajtókat. Mikor a folyosó végéhez értem egy csigalépcső vezetett lefelé. Lassú léptekkel indultam meg, de mikor bevillant a kép, ahogy Justin a földön fekszik akaratlanul is a lábam szaporábban vettem a lépcsőfokokat. Leértem ott csak két ajtó volt egy, ami a kijárathoz vezet és egy másik, amit nem igazán szeretnék megtudni. Már csak már lépés választott el a bejárati ajtótól. Még utoljára körbe néztem, de nem láttam senki ezért szaladni kezdtem az bejáró felé. Már a kilincsre raktam volna a kezem mikor valaki megállított. Megfordultam és azt az illetőt láttam meg magam előtt, aki elbánt Justinnal és engem is megütött.

- Eressz el. – néztem a szemébe. Kezemmel megint ütni kezdtem.

- Zoe! – hallottam meg a nevem a másik ajtó mögül ahová nem nagyon akarok bemenni. Az alak az ajtó felé húzott, ami már résnyire nyitva volt és belökőt rajta. Ahogy beértem és széjjelnéztem tele volt emberekkel voltak vagy 15-20-an. Középen egy szék volt, amin az öregasszony ült. – Üdv nálam Zoe Wilson. – mondta.