36.fejezet ELŐZETES

Sziasztok. Most csak egy előzetessel tudok jönni, de hétvégére meg lesz a 36. fejezet teljesen. Az egy kicsit elszomorít, hogy ilyen kevesen írtok komikat, de akik írnak azoknak nagyon köszönöm. Nekem nem áll szándékomban olyat kérni, hogy 5 vagy 7 komi után hozok részt mert, én szeretem ezt a blogot írni, és már az is nagy örömöt okoz mikor meglátom, hogy kirakok egy új rész és az oldalmegjelenítések száma ma körül belül meghaladja a 200-at. Így tudom, hogy legalább olvassátok. Tudom, hogy mostanában ritkábban hozom a folytatásokat, amit nagyon sajnálok, de mindig próbálok a legjobbra törekedni, ami van mikor nem sikerül, és kitörlök majdnem egy egész oldalt. A jó munkához idő kell, mindig ezt szoktam mondogatni. Még csak annyit, hogy nagy köszönettel tartozom nektek, amiért ilyen pozitív kommentekkel szóltok hozzá a  bejegyzéseimhez. Köszönöm minden egyes olvasómnak. Puszillak titeket, és a 36.fejezet előzetese is remélem tetszeni fog.

~Ann.xd

- Mit csináljuk vele? – erre a mondatra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem ugyan abban a szobában voltam. A karmolás nyommal teli matracon feküdtem, és egy pléd volt rám terítve. Bizonyára mikor elaludtam Justin betakart vele. Eszembe jutott a csók, és, hogy milyen boldog voltam. Most már biztosra állítom, hogy a vérontások éjszakájának vége van.

Felálltam az alvóhelyemről, és az ajtó felé mentem. Kezem a kilincsre helyeztem, lenyomtam, és magam felé húztam. A kanapé tárult szemem elé, ahol még mindig a sebzett Isaac feküdt. Mellette Aiden guggolt, akinek hüvelyk ujja Isaac csuklóján hevert, bizonyára a pulzusát nézete. Justin pedig a kanapé végénél állt nekem háttal. Pár másodperc se telt el, de kedvesem már meg is fordult, és arcán nem volt épp felhőtlen boldogság. Nem ismerem Isaac-et még egy napja se, de akkor is úgy érzem, a halála rosszul érintene. Hálás vagyok neki, és az összes olyan személynek, akik védtek. Meghátrálhattak volna, de nem tették! Védtek engem, egy vadász lányt!

- Nem hagyhatjuk, hogy szenvedjen. – mondta Aiden, Justin-ra nézve. – Ahányszor felkel, a fájdalom miatt folyton elájul. – magyarázta.

- Addig nem csinálunk vele semmit, amíg Grant meg nem talál minket. – mondta Jus Aiden-nek. – Hisz az ő falkájába tartozik. Nekünk nincs joguk ilyet tenni vele.  – fogalmam sem volt miről beszélnek, de valahogy úgy éreztem valami rossz dolog.

- Mit akartok csinálni vele? – nézte rájuk.

- Zoe értsd meg, már rég meg kellett volna gyógyulnia. – mondta, és közben felállt Isaac mellől. – A sebét hiába varrtam össze és tisztítottam ki még mindig ugyan olyan. – Isaac csupasz felsőtestére néztem, ahol a seb éktelenkedett. Ekkor pedig tudatosult bennem amiket Aiden mondott, és így arra jutottam, hogy a nem hagyhatjuk, hogy szenvedjen, mondat azt jelenti

- Te meg akarod ölni?