18.fejezet.

Végre megérkezett a folytatás.: D Tényleg sajnálom, hogy sokáig nem írtam, de most itt vagyok.: ) És köszönöm Diana Vörösnek, hogy a legtöbb bejegyzésem alá ír.: )<3 A mai részben Zoe nem épp a legjobb döntést hozza. Justin viszont nem nagyon lesz aktív a mai részben. De remélem, hogy azért még olvasni fogjátok és tetszeni is fog.: D 
~Ann.xd  

Leraktam cuccaimat kezemből és oda mentem hozzá. Mivel a keze ki volt tárva pont úgy, ahogy tegnap volt mikor mellette voltam. Behelyezkedtem lekapcsoltam a kis lámpát és én is elaludtam.    

Csattanásokra keltem fel. Mintha valaki az üveget dobálná. Kiszálltam Justin karjaiból és a hang irányába mentem. Az ajtó melletti ablakon hallatszódtak a hangok. Mikor oda értem kinéztem rajta és egy kisgyereket láttam meg aki épp felvesz egy kiskavicsot és újra megdobja az ablakot. Mivel kint nem volt valami sok fény csak egy villanypózna világított annak segítségével láttam meg, hogy egy kisfiú. Haja világosbarna szemeit nem láttam rendesen, de mintha zöldek lennének. Tátogni kezdett. A száját néztem, hogy le tudjam olvasni, mint mond. Mikor megértettem egy sötét alak jelent meg és elvonszolta a kisfiút. Nem fogtam fel mi történt. Az a gyerek a segítségemet kérte, mert a szájáról csak azt tudtam leolvasni ”segíts, segíts, segíts”. Nem, hogy segítenék neki itt állok, mint egy idióta. Az íjat és a nyilakat felkapva kirontottam az ajtón és abba az irányba szaladtam, amelyikbe ők mentek. Miközben rohantam a kavicsok szúrták csupasz talpamat. Ahogy távolodtam el a háztól azon kattogtam nem kellett e volna szólnom Justinnak? Ha felkel, biztos megijed, ha nem talál ott. Bár majd olvas a gondolataimban, ahogy mindig szokott és akkor már tudni fogja, hol keressen. Kijutottam az utcából és akkor láttam meg, hogy a kisfiú és az-az alak az erdőbe megy. Így folytattam utamat utánuk. Mikor már én is bent voltam az erdőben és egyre közelebb értem hozzájuk megfogtam egy nyilat ráhelyeztem az íjra és így szóltam. – Engedje el! – a férfi megállt és válla felett hátra nézett. A védőeszközt egyenesen rá szegeztem. Elengedte a kisfiú karját és velem szembe fordult. Az ártatlan gyerek ott állt a pasas mellett és nem moccant. – Gyere ide. – mondtam neki a fejemmel intve. De még így sem tett egy lépést sem.

- Ő a fiam. – mondta a kisfiúra nézve. Teljesen összezavarodtam akkor miért kért segítséget és miért rángatta el olyan sebesen onnan? Ha a fia, akkor miért nem bánik vele jó apaként? Ott álltam még mindig kezemben a fegyverrel. Nem vagyok biztos abban, amit csinálok. Még mindig nem értettem miért volt a kisgyerek az ablaknál? Valaminek lenni-e kell a háttérben. A férfi felnevetett. A kissrác pedig elindult felém. Valahol azt éreztem itt készül valami, de azt is, hogy a fiúcska inkább tart velem, mint vérszerinti apjával. Mikor oda ért mellém rá néztem és elmosolyodtam és akkor történt, meg amitől féltem. A kezemből teljes erővel kitépte védőeszközt és a földre dobta. Mikor felnéztem ott állt előttem a férfi, aki tényleg a gyerek apja lehet, mert teljesen rá hasonlított. Egyenesen a szemembe nézett és arcán egy vészjósló mosoly jelent meg. – Kapjátok el! – kiabált fel. Automatikusan szétnéztem magam körül és a bokrokból felbukkanó férfik felém közeledtek. Hátrálni kezdtem, de elfutni már nem tudtam volna, mert úgy is utolérnek. Az egyik kezében volt valami fekete dolog. Ahogy még egyet léptem hátra éreztem, hogy valaki áll mögöttem. A kezét számhoz emelte és ragasztóval letapasztotta. Mikor rá néztem hirtelen elsötétült minden mintha a fejemre húztak volna valamit. Rángatózni kezdtem, de semmi értelme nem volt, mert lefogták minden egyes végtagomat. Éreztem amint a lábamat valamivel összekötözik, ahogy a karomat is a hátam mögé. Valaki átkulcsolta combomat és a vállára dobott. Most éreztem azt, hogy nekem itt jött el a világ vége. Miért csináltam ez? Mert meg akartam védeni egy kisfiút, akit úgy látszik nem kellett volna, mert gonoszságra nevelnek. Minden egyes kis mozzanata ki volt találva, hogy engem ki csalogassanak a házból, ami meg is történt. Egész héten Justin azon volt, hogy megvédjen, én meg ezt csinálom. Pár pillanat alatt mindent tönkre teszek. Jobb lett volna, ha szólok neki mikor megláttam azt a kisfiút, de most már késő bánat mindent elrontottam és most én iszom meg a levét. Egy hatalmas üvöltést hallottam és a férfivel együtt, aki tartott a földre zuhantam. Mintha verekedés hallottam volna magam körül, de semmit nem láttam a fejemen lévő csuklya miatt.

- Maradj mozdulatlan. - mondta valaki a hangja egyáltalán nem volt ismerős. A beszéd irányába fordítottam a fejem mintha látnék is valamit. Az ismeretlen alak felkapott és rohanni kezdett. Nem tudtam, hogy jobban kéne félnem vagy meg kéne nyugodnom. De mivel mást nem tehettem vártam mi fog történni. Már egy ideje szaladhatott velem mikor újra meg szólalt. – Nyisd az ajtót! – kiabált. Úgy tűnik ez most nem nekem szólt. Mintha egy furgon ajtaját hallottam volna hátra húzni. Óvatosan rakott rá az ülésre. Az ajtó becsapódott és már el is indultunk. Mozdulatlanul feküdtem az ülésen mikor éreztem, hogy a fejemről valaki húzza le a csuklyát. Már nem volt a fejemen, de a szememet csukva tartottam egy ideig. Majd mikor már úgy éreztem készen állok szép lassan felnyíltak szemhéjaim és egy középkorú fickóval találtam szembe magam, aki éppen a számon lévő ragasztószalagtól akar megszabadítani. Hátra húztam fejem és ő megállította kezét. – Ne félj nem bántalak. – mondta és rám mosolygott.  

- Igazat mond. – hallottam meg egy ismerős hangot. Ahogy átnéztem a férfi felett Aident láttam, meg akinek volt néhány karcolás az arcán, de nem, sokáig mert pár másodperc múlva már semmi más nem volt az arcán csak a heg és sebmentes ábrázat. A férfi lehúzta számról a ragasztót persze mindezt óvatosan tette, hogy ne fájjon. Mikor megszabadított tőle a kezem és a lábamat oldozta el. – Te lány mindig csak bajba kerülsz. – mondta Aiden a fejét csóválva. – Nem csodálom, hogy Justin úgy aggódik érted.

- Hol van? – kérdeztem meg rögtön miután kimondta a nevét.

- Nagyobb biztonságban, mint te. – mutatott rám. – Hogy az igazat megmondjam, még az igazak álmát aludja. Ő nem fog tudni erről az egészről. – mondta. – És ha szépen megkérlek, te se mond el neki. Tudom, hogy olvas a gondolataidban, de ezt valahogy próbáld meg eltitkolni előle.

- Miért? – nagyon furának tűnt most nekem. Hisz elvileg legjobb barátok, miért nem akarja, hogy tudjon róla?

- Egyszerű. – nézett mélyen a szemembe. – Nem akarom, hogy meghaljon. Ha megtudja ideges lesz és elmegy Davonhoz és neki ott lesz annyi.

- Ki az a Davon? – már ültem az ülésen és próbáltam felfogni az újabb információkat.   

- Az, akivel jobb, ha nem húzol újat. - mondta. – Aki meg akar ölni és az, akinek a heg van az arcán. – magyarázta. – Hiába akarja annyira, hogy Justin a falkája tagja legyen, de ha felbosszantja, megöli. Te az útjában vagy és fenyegetve rézi magát miattad.

- Micsoda? – fenyegetve érzi magát? Hisz én csak egy lány vagyok egy a sok közül. Nincsenek se képességeim és nem is tudok átváltozni semmivé. Nem értem miért érzi fenyegetve magát miattam.

- Sok mindent nem tudsz még. – fordult előre. – De még nem kell róla tudnod. – gyors mozdulattal visszafordult felém és így szólt. – Remélem, amiben meg egyeztünk betartod.

- Hogy csináljam? – néztem Aidenre. -  Hisz a gondolataimhoz bármikor hozzá fér. Nem tehetek ellene semmit.

- Te nem is, de ő igen. – mutatott a mellettem ülő középkorú fickóra, akinek úgymond az életemet köszönhetem. – Elfedi azt, amit nem akarunk, hogy lásson. – mondta. – Szóval – húzta el a szó végét. – csináld, mert mindjárt megérkezünk. A férfira néztem és ő egy könnyed mosolyt dobott felém.

- A nevem Trent. – nyújtotta felém a kezét. - Lazítsd el magad és gyorsan elvégzem a dolgom.  – megfogta a kezem és behunyta a szemét. Bár nem mondta, hogy nekem is ezt kéne tennem, de én is követtem példáját. Pár másodpercen belül megszólalt. – Hé, kislány elaludtál? – kinyitottam a szemem és láttam, hogy Trent arcán nagy mosoly terült el. Elengedte kezemet és előre fordult.

- Megjöttünk. – fordult hátra Aiden. A sisakvirágokkal teli ház előtt voltunk. A kocsi lelassított és megállt. Trent kinyitotta a furgon ajtaját és kiszállt. Azután én követtem. Mindenki kiszállt az autóból kivéve a sofőrt, ami azt illeti az ő arcát nem is láttam, de most ez izgat a legkevésbé. – Az már egyszer biztos, hogy jó helyet találtál magadnak. – nézett a virágokra. – Ide kínszenvedés nekünk jönni. Szóval mi megyünk is. – a kocsiba visszaszállt, de még visszanézett rám. – Maradj a megbeszélteknél. – becsukta az ajtót ahogy Trent is. Felbőgött az autó motorja és már el is indultak. Néztem, ahogy a furgon távolodik. Vajon, hogy fog nekem menni az, hogy hazudnom kell neki. Pont neki, aki mindent megtesz értem. Próbálom inkább úgy nézni a dolgokat, hogy ez nem hazugság csak egy titok, amit nem árulok el a saját érdekében. Már nem láttam a kocsit se a fényeit ezért fogtam magam és a ház ajtajához mentem. Kinyitottam a bejáratot mivel a nagy sietségben nem zártam be. Magam után kulcsra zártam az ajtót és a szoba felé mentem. Mikor a küszöbhöz értem láttam, hogy Justin még mindig alszik. Oda sétáltam az ágyhoz és letérdeltem mellé. Arca olyan volt, mint egy kis gyereké és az-az ártatlanság, ami sugárzott róla mosolyt csalt pofimra. Kezemmel megsimítottam arcát. Már el is felejtettem milyen puha bőre van és az, hogy alvás közben a szája résnyire nyitva van az még aranyosabbá tette. 10 percig még biztos néztem, ahogy békésen alszik, azután úgy döntöttem lezuhanyozok. Igaz, hogy nem rég voltam, de azóta már megjártam a poklot. A fürdőbe érve fel kapcsoltam a villany és becsuktam az ajtót. A lábam csupa fekete volt mikor a tükörbe néztem a hajam úgy állt, mint valami szénaboglya. Még jó, hogy úgy döntöttem, hogy megfürdök, mert ha így feküdtem volna vissza és Justin reggel ily módon lát meg akkor sem a gondolataim sem semmi nem kell ahhoz, hogy rájöjjön, hogy valami történt. Pizsamámtól meg szabadulva zuhany alá álltam és jó alaposan meg mosakodtam és a hajamat is megmostam. Törölközőbe csavarva léptem ki a zuhanyzóból. Visszavettem a felsőmet és a bugyimat, mert az nem volt piszkos, mint a kisnadrágom. Lekapcsoltam a világítást és visszamentem a szobába. A bőröndöm felé álltam, hogy kivegyek egy sortot mikor megszólalt.

- Mit csinálsz? – szólt álmos hangon. – Miért fürödtél megint? – Zoe most légy okos. – mondtam magamnak. Oda fordultam az ágyhoz és Justin ott ült az ágyon szemét dörzsölgetve.