37.fejezet ELŐZETES

Sziasztok. Bocsi, hogy először megint csak egy előzetessel tudok jönni, és nem az egész résszel. Mivel nem volt sok időm az elmúlt időben, csak most tudok neki látni a résznek. És mivel van egy blog, amiben társ szerkesztő vagyok oda írtam meg a folytatást hamarabb. ( Secret Life ). Az biztos, hogy a következő hét közepénél már meglesz a teljes rész, és majd olvashatjátok. Az igazat megvallva még magam sem tudom mit tartalmaz majd a 37.fejezet, de az biztos, hogy már most izgulhattok mi lesz a főhősnővel(Zoe) ha Marko elárulja őt. És még valami, volt olyan kommentár, amit véletlen kitöröltem, mert figyelmetlen voltam, és megnyomtam a 'törlés gombot'. Ha jól emlékszek két ilyen volt, tőletek bocsánatot kérek, és KÖSZÖNÖM, hogy írtatok. Addig is iratkozzatok fel, és írjatok komit(ígérem megpróbálom nem kitörölni őket.:d) Puszillak titeket. 

~Ann.xd

Marko egy áruló. Nem hiszem el, hogy ezt megteszi velem? Ott álltam a zárt ajtó előtt, és azon kezdtem agyalni mit csináljak. Szökjek meg, vagy ha kérdőre vonnak, akkor mondjam azt, hogy ezt az egészet Marko csak kitalálta? Viszont hiába hazudnék, mert Marko magával vitte a telefont, ami azt bizonyítja, hogy ő mond igazat. Féltem, de egyben tudni akartam, hogy Marko miket mond, ezért fejem tetejéről lekaptam a vizes törölközőt a padlóra dobtam, és kisiettem az ajtón. A folyóson gyors léptekkel száguldottam a csigalépcső felé. A nagyiék általában abban a helységben tartózkodnak, ahol közölték velem, még anno, hogy a mamám egy vadász. Dübögött a lábam a fém csigalépcsőn, ahogy szaladtam lefelé. Úgy éreztem minden másodperc számít ezért még gyorsabbra vettem a tempót. Mihelyst leértem, a nyitott ajtó felé rohantam. Már tudtam, hogy Marko bent van, és valószínű már meséli a többieknek a velem kapcsolatos dolgokat. Amint elértem az ajtót, átléptem a küszöbön, és ott álltam heves szívveréssel. A szobában Jenna és Eric a kandalló előtt álltak, a nagyi és Mrs. Woods pedig a megszokott helyükön ültek, előttük pedig Marko állt. Ahogy észrevettek minden szempár rám tapadt, és arcukon döbbenet ült. Mikor Marko megfordult, szemünk összetalálkozott. Itt volt az a pont, mikor úgy éreztem, hogy hátba támadott. Miért nem tudta magában tartani? Miért fontosabb neki a vadász lét, és a szabályok, mint egy barát?

- Hazudtál nekünk. – állt fel a nagyi a székéből. Köpni, nyelni nem tudtam, már nem csak Markora hanem, saját magamra is árulóként tekintettem. Hisz a legfontosabb szabályunk az, hogy ne bízzunk meg a farkasokban. Amit én kapásból megszegetem, de nem tehetek róla hisz az, akit szeretek farkas, és ezen, senki nem tud változtatni.