33.fejezet ELŐZETES

Hellóhelló: ) Bocsi, hogy ilyen későn hozom a részeket, csak amikor lenne idő nincs ihletem és nem tudom, hogy folytassam.*-* Most is csak egy kis előzetessel tudok jönni, de holnapra ÍGÉREM kész lesz, és olvashatjátok. : ) Kicsit vissza mentem a múltba remélem érteni fogjátok.  Készítettem egy ilyen kis rajzot, vagy minek nevezzem ezt. Nem egy remek mű, de nekem tetszik: )$ 

~Ann.xd 

- Beszélgessünk. – mondta lazán, mintha olyan jó barátságban lennénk.

- Beszélgetni? – csattantam ki. Egy undorító embernek tartom őt, aki megöli a nála sokkal gyengébbeket. – Megölted a barátnőmet, és engem is meg akarsz, mégis miről beszélhetnénk mi? – valamiért egyáltalán nem féltem se tőle, se a haláltól, amit hozhat rám.

- Pedig lenne miről. – mondta. – Úgy tudom azért jöttél vissza még nyáron, hogy megtud az igazságot.

- Azt már tudom. – vágtam rá. Riley azért halt meg, mert feláldozták őt helyettem. Azért álmodtam meg, mert velem kellet volna megtörténni-e nem Riley-val, vagy mással.

- Valószínű, hogy rosszul tudod. – mi van? Mégis miért tudnám rosszul? – Az igazságot csak is én tudom. Kezdjük azzal, hogy mi is történt a buszon, amikor visszatértél Stanwoodba. – Davon mélyen a szemembe nézett, és bevillant sárga szempárja.

Zoe utazása Stanwoodba.

(9. fejezethez tartózó rész)

(elfelejtett emlék)

8 órakor ébredtem, már nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy mi lesz ha Stanwoodba érek. Az első az lesz, hogy megkeresem a szállásomat, és az után majd minden jön magától. Kikeltem az ágyból, és előhúztam a fekvőhelyem alól a bőröndöt, amibe még pakolnom kell pár dolgot. Kimentem a szobámból, és minden helység üres volt, hát persze mivel már mindenki elment itthonról. A fürdőbe mentem megmosni az arcom, megigazítani a hajam, és egy kis sminket is tettem fel. Amint ezekkel végeztem, visszamentem a szobába, hogy felöltözzek. Ahogy azzal is elkészültem, a maradék holmimat pakoltam el, és aztán bezártam a bőröndöt. A telefonomat, az irataimat, és a kisebb dolgokat, egy válltáskába helyeztem. 8:47 perc volt, ami azt jelenti, hogy indulnom kell ahhoz, hogy elérjem a 9:35-kor induló Stanwood-i járatot. Vállamra kaptam a táskát, megfogtam a bőrönd kiálló fogóját, és magam után hoztam. Mikor átléptem a küszöbön, úgy néztem szét a házban mintha soha többé nem jönnék vissza.

Már a buszpálya udvaron voltam. A jegyemet felvettem a pénztárnál, mert telefonon foglaltam le.

- A Stanwoodba induló autóbusz járat, 10 perc múlva indul a 15-ös megállóhelyről. - mondta be egy női hang a hangos bemondóba.  Amint elhagytam a pénztárat rögtön meg is láttam a 14-es megállóhelyet, akkor a 15-ös valószínű, hogy itt lesz mellette. Kis gyaloglás után meg is láttam, oda siettem betettem a már nyitott csomagtérbe a bőröndömet, és felszálltam a buszra. A sofőrnek átnyújtottam a jegyet, aki széles mosollyal fogadott. Mikor a busz belseje felé indultam, megdöbbentem azon, hogy a sofőrön, egy csuklyás férfin, és rajtam kívül nem volt senki a járművön. A legtávolabbi helyet foglaltam el, kényelembe helyeztem magam, és már el is indult a busz Stanwood felé.

1 órája lehettünk úton, mikor a csuklyás fickó felállt a helyéről, és a sofőrhöz sétált. Váltottak pár szót azután, lassulni kezdett a jármű, és a végén megállt. A vezető kinyitotta a busz ajtaját, felállt a helyéről, és leszállt. Csak néztem előre, mert nem tudtam, hogy mi történik. A csuklyás férfi, lassan hátra fordult. Mikor megláttam az arcát elfogott a félelem. A sebhelyről az arcán rögtön eszembe jutott, hogy mit mondott Riley és Anne a betörőről. Volt egy sebhelye, ahogy az előttem lévő fickón is. Vajon ő lehet az?

- Oh Zoe csak nem érdekelne, hogy miért halt meg a barátnőd? Te nem hallottad és láttad, amit én. Ahogy menekült, és sikoltozott. Csak még jobban élvezetesebbé tette az üldözését. - döbbenten néztem rá. Ő volt? Ő ölte meg? De még is, hogy? – Nem árulok el mindent, sőt még ezt az emlékedet is kitörlöm. Nem fogsz emlékezni. Majd egy nap mindent megtudsz a nagymamádról, és arról ki is vagy te valójában.