A Bloodshed következő fejezetében:
„Justin szemszöge”
A ház előtti
lépcsőn ülök, és várok. Mire? Arra, hogy végre megtudjak valamit Zoe
hollétéről. Mióta a fejemnek szegezte a fegyverét, azóta nem hallom őt! Ami
megőrjített! Nem tudom, hogy hol van, és egyáltalán életben van-e még. Anne a
házban van, Aiden és Erin társaságában. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ezt
a lányt soha nem fogom a barátaim közé sorolni. Ez az egész miatta történt! Ha
ő nem rohan el, azután, hogy megtudta, Zoe és én kapcsolatban vagyunk, akkor
most nem kellene ennyire aggódnom. Miután Zoe elszaladt, és én hülye nem mentem
utána, nem sokkal később Grant, és a többiek, akik Anne után mentek, visszahozták.
Állításuk szerint olyan könnyen, hogy maguk is meglepődtek. Persze, Anne azóta
is kérdezősködik, és egyik hazugságot kapja a másik után. A cipőmet fürkésztem,
mikor meghallottam, hogy Grant-ék közelednek. Felálltam, és azt a pontot
néztem, ahol nem sokkal később felbukkantak. Mindenki lehajtott fellel lépdelt,
kivétel, Grant-et, és Marko-t. A távolból is kiszúrtam, hogy az utóbb említett
személy, egy fekete kis táskát hozott a kezében. Ez volt Zoe-nál az este
folyamán. Kapkodtam a tekintetem háta meglátom őt is, de hiába való volt.
- Nem találtuk meg. – mondta, Grant, amire magamtól is
rájöttem. – Viszont a táskáját igen, benne a fegyverrel.
- Egy ágra volt
felakasztva. Mintha valaki azt akarta volna, hogy biztosan megtaláljuk. -
szólalt meg Marko is. – Ezt tutira megtervezte valaki. – mondta, és épp annyira,
mint én, ő is aggódott Zoe miatt.
- Még most sem hallod őt? – kérdezte Grant.
- Szerinted itt lennék, ha hallanám? – förmedtem rá,
elég hangosan ahhoz, hogy a házban lévő Anne figyelmét felkeltsem vele.
- Nyugodj meg. – mondta, miközben felemelte a kezét. A
hátam mögött nyílt is az ajtó, és kilépett rajta az, akinek a társaságára, a
legkevésbé vágyok.
- Most már elmondaná valaki, hogy mi folyik itt! – hisztérikus
hangja bántotta fülemet. Legszívesebben megfordultam volna, és rá kiabáltam
volna, hogy semmi köze hozzá, de már csak Zoe miatt sem tettem meg. Ha itt
lenne, és látná, hogy viselkedek a barátnőjével, nem valószínű, hogy örülne. Bizonyára
megint veszekedés lenne belőle. Szintén Anne miatt. Leléptem a még hátra lévő
két lépcsőfokon, és Grant mellé érve, halkan megszólaltam.
- Tovább keresem. – mondtam, és nem törődve senkivel,
az utam az erdő felé vezetett.
Már fél órája
cammogok a nyirkos erdőben, és keresek valamit. Valami apró kis jelet, vagy
bármit, hogy a nyomára bukkanhassak.
- Hé, várj meg.
– hallottam meg Aiden hangját. Mikor megfordultam, ott jött mögöttem, és a
fejét rázta. – Kiborít ez a lány. – mondta.
- Ezzel azt hiszem nem vagy egyedül. – lépett elő Marko
is egy fa takarásából. – Tudjátok, imádom Zoe-t, de most legszívesebben arcon
csapnám, hogy egy ilyen csajjal barátkozott. – forgatta meg szemét, és közben
egy ágat eltolt a kezével, hogy az arca ne üsse.
- Egyet értek. - érkezett meg Erin is.
- Mit kerestek itt? – kérdeztem, mert valamiért
zavart, hogy utánam jöttek.
- A helyes megfogalmazás, az a kit kerestek itt. – magyarázott Aiden, ami most nagyon nem
érdekelt. – Azt hiszed, hogy hagyjuk, hogy egyedül keresd? Barátok vagyunk,
számíthatsz ránk! – mondta, és én akaratlanul is elmosolyodtam. Rendes, hogy
ezt tudatta velem. Marko viszont megköszörülte a torkát, és mikor ismét felé
néztem, szemöldöke enyhén felcsusszant.
- Bár azt nem mondanám, hogy mi barátok vagyunk, de
Zoe miatt rám is számíthatsz. -
Folytatás: 2015.10.18. (Vasárnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése