26.fejezet

Sziasztok.: ) Hoztam a folytatást, amiért előző héten nem írtam, most bepótolom. : ) remélem tetszik majd ez is .: D a komikat még mindig szívesen várom .: ) puszillak titeket.: ) <3

~Ann.xd

Egy ideig még elvoltunk a házban. Megbeszéltük, hogy legközelebb is itt fogunk találkozni 2 nap múlva ugyan ebben az időpontban. És mivel vészesen közeledik, a telihold sokkal jobban kell figyelnem. A hold megkétszerezi erőnket, és ha nem tudom magam kontrolálni baj is lehet belőle.

Miután elváltunk egymástól figyeltem a gondolatait ameddig vissza nem ért a házhoz.  Szerencsére senki nem vette észre így én is nyugodtabban mehetek vissza szállásomra.

Az ajtón belépve Erin támadott le.

- Hol a francban voltál? – nézett rám ideges és egyben aggódó arccal. – Már mindenhol kerestünk. – a háttérben Aiden ült a kanapén, a térdén könyökölve. Nem szóltam egy szót sem csak becsuktam az ajtót és a szobám felé indultam.

- Vele találkoztál, igaz? – hallottam meg Aiden hangját. Visszafordultam és ő már ott állt Erin mellett.

- Nem tartozok neked beszámolóval. – indultam volna, de ő folytatta.

- Figyelj haver. – egy lépést tett felém. – Nem akarom, hogy bajod essen ilyen nehéz ezt elhinni? – hajába túrt és így folytatta. -  Olyan vagy mintha az öcsém lennél és a testvéreket megvédjük a bajtól, nem?

- De tőle nem kell. – mondtam lágy hangon.

- Bízol benne? – kérdezte.

- Nagyon is. – arca megenyhül. Úgy tűnik most már meg fog békülni a tudattal, hogy Zoe hozzám tartozik.

- Jól van, menj, pihend ki magad, mert este dolgunk lesz. – a fali órára pillantottam. 04:36-ot mutatott. Még sok idő van estig. Bólintottam és bevonultam a szobámba. A cipőmből kibújva, az ágyra dőltem. Lehunytam szemem és magam előtt láttam Zoe tökéletes arcának vonásait. Visszaemlékeztem a csókunkra, persze addig a pillanatig tökéletes volt, ameddig én át nem kezdtem változni. Mikor a falnak döntöttem nem tudtam, hogy fájdalmat okozok neki ezzel. Miközben hazafelé sétáltam rájöttem miért változtam majdnem át. A közelében az egekbe emelkedik a pulzusom és nem tudok uralkodni se a farkas se a férfi énemen. Pedig meg kell tanulnom ahhoz, hogy vele lehessek. Még alvás előtt megszabadultam ruháimtól, csak az alsó nadrág maradt rajtam. Visszafeküdtem és szép lassan elnyomott az álom.

Egy réten ébredtem. Hogy kerültem ide? Felálltam és körül néztem. Semmit nem láttam csak a növényeket, fákat. Az eget felhők szelték és a nap úgy ragyogott, mint a legforróbb nyári napon. Sikolyra lettem figyelmes. A hang irányába fordítottam fejem, és másodperceken belül Zoe rohant ki a fák közül. Arcát és karját vér borította. Nem sokkal utána egy farkasember bukkant fel. Tennem kellet valamit így felé rohantam, de mikor elértem, ő csak átfutott rajtam, mint valami szellemen. Elképedve néztem utána. – Zoe! – kiabáltam, de meg sem hallott. Csak menekült az üldözője elől. De nem hagyhattam annyiban utána eredtem. Hátra pillantott. Egyenesen rám nézett. És ekkor a farkas futott át rajtam pont úgy, ahogy az előbb Zoe is tette. Tehát nem engem nézett, hanem az üldözőjét figyelte. Nem értettem mi történik. Miért nem lát és hall, de legfőképp az érdekelt, hogy a franca tudtak keresztülfutni rajtam anélkül, hogy én bármit is éreztem volna belőle? Zoe száját egy újabb sikoly hagyta el. A farkas közel volt hozzá, nagyon közel. A fickó ugrott egyet, azzal elkapta Zoe lábát, és előre zuhant. Az üldöző rá mászott, Zoe próbált védekezni, de nem sikerült neki. A lábaimat egymás után kapkodtam, hogy valahogy segíteni tudjak rajta. De ahelyett, hogy közelebb értem volna hozzájuk inkább távolodtam. A farkas felemelte karját és karmaival elvágta Zoe torkát. Feje oldalra esett. Nyitott szemeiben az élettelenséget láttam. – Ne! – üvöltöttem fel. Szemeim kipattantak és a szobámban voltam. A levegőt szaporán vettem, de még így is azt éreztem, hogy megfulladok. Mellkasomon izzadság cseppek tömkelege keletkezett. Azonnal Zoe gondolataira koncentráltam. Pár másodpercen belül meg is hallottam őt. Éppen kiképzésen van. Hála az égnek csak egy baja van, az alvás hiány. Kikeltem az ágyból és magam elé bámultam. Vajon jelent valamit ez az álom? Vagy csak egy volt a sok közül? Kopogás szakította meg gondolataimat.

- Gyere. – mondtam kissé lihegve, mert még mindig szaporán vettem a levegőt. Hiába tudom, hogy Zoe jól van, ez az álom nagyon felzaklatott. Aiden dugta be a fejét az ajtón. Mikor végig nézett rajtam jobban kitárta az ajtót és így szólt.

- Te most aludtál, vagy futni voltál? – vonta fel szemöldökét.

- Rossz álmom volt. – válaszoltam.

- Jobb, ha lezuhanyozol, mert lassan indulnunk kell. – mondta.

- Mennyit aludtam? – néztem rá.

- Elég, ha annyit mondok már este 8 is elmúlt? – bólintottam.  – Na, jól van, kapd össze magad, aztán menjünk. – eszembe jutott, hogy nem is tudom mit fogunk csinálni.

- Hová megyünk? – kérdeztem. Már épp ment volna ki a szobából, visszafordult és így szólt.

- Hát, bulizni. – mondta lazán.  – De nehogy azt hidd, hogy tényleg azért megyünk, csak Trentel találkozunk. Hírei vannak számunkra.

- Miféle hírei? – álltam fel az ágyról.

- Tudja a franc. – mondta és legyintett egyet. – Tudod milyen, telefonon keresztül örülök, ha annyit kicsikarok belőle, hogy szevasz. Annyit mondott hírei vannak és, hogy este találkozzunk a Shadow Hole-ban. – mihelyst befejezte mondatát kiment magam mögött becsukva az ajtót. Nem tétlenkedtem sokat. 10 perc alatt lezuhanyoztam azután öltözni kezdtem, mire elkészültem Aiden kiabált, hogy indulunk. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. 15 perc alatt oda is értünk, de szerencsétlenségünkre már kígyózott a sor. Mivel sok mellettünk lévő városból is ide járnak szórakozni, mindig tele van a hely. 45 percbe telt mire bejutottunk. Még szerencse, hogy Erint nem hoztuk magunkkal, mert akkor már az őrületbe kergetett volna minket azzal, hogy ő nem szeret várni. A hely belseje felé mentünk. A fények csak úgy villogtak a zene olyan hangerőn szólt, hogy a saját gondolataimat alig hallottam. Az emberek a tánctéren tombolták ki magukat. Egy kéz ütögette meg vállam. Oda pillantottam és Aiden hajolt közelebb hozzám, hogy hajam, amit mond.

- Megyek, megkeresem Trentet – mondta. – te addig kérj valami piát. – mutatott a bárpult felé. Bólintottam és elindultam az előbb említett hely felé. Pont elkaptam a pultost és kértem két üveg sőt. Amit 2 másodperc alatt a pultra is rakott. Amíg Aidenéket vártam, a táncteret figyeltem és a sok táncoló embert, akik úgy pörögtek, hogy leállítani nem lehetne őket. Némelyik lány olyan kihívóan táncolt, hogy már én éreztem zavarban magam. Pont fordítottam a fejem mikor megláttam Aident és Trentet a tömegből kilépve. Kezet fogtam vele, és ő intett, hogy menjünk utána.  A két sört levettem a pultról és az egyiket Aiden kezébe nyomtam, és követtük Trentet. Barátunk bevitt minket a VIP szekcióba, és egy szobába vezetett minket. A helységben semmi más nem volt csak egy fekete kanapé. Az ajtót bezárva, a zene teljesen megszűnt, és a csend vette át az uralmat. Ez aztán a hangszigetelt hely. – mondtam magamban.

- Szóval, milyen híreid vannak számunkra? – kezdett bele Aiden a kanapéra ülve, és beleivott üvegébe.

- Gondolom, tisztában vagytok azzal, hogy a telihold már a nyakunkon van. – kezdte el.

- A lényeget Trent. – mondta Aiden hátra döntve a fejét.  

- A hírem az, hogy. – rám nézett. – Davon tudja, hogy újra találkoztál a kis vadász lánnyal. És a telihold éjszakáján végezni akar vele. – ledermedtem. Akkor ezért álmodtam azt. Davon így közölte velem, hogy meg akarja ölni őt, akit mindennél jobban szeretek. – És most végleges a döntése. – a kezemben lévő üveget a falnak csaptam, ami szilánkokra tört, és a benne lévő folyadék a falat és a padlót áztatta. Nem fogom hagyni, hogy megtegye. Most már nem egy álomban vagyunk így megtudom, és meg is fogom védeni, az életem árán is.